"A Miért ír Ön? nevezetes Nappali Ház-beli körkérdésére válaszoló Marno a kép-szöveg dichotómiát eleveníti fel: „Miért írok? Talán azért is, mert rajzolni elfelejtettem." („Miért írok?", in: uő.: Az anarchia szórendje, Palatinus, 1997.) Valóban, versei – még a kritika által epikusként emlegetettek is –, Lessing Laokoón-beli tipologizációjának értelmében kevésbé az írás időbeliséget prezentáló tapasztalatában, sokkal inkább az inkarnáció képszerű tapasztalatában mutatkoznak meg, inkább az ábrázolás részletező erejében, mint a megnevezés szolgáltatta konkrét bizonyosságban. Nem oldódnak fel a vers nevű folyamat performativitásában, hanem a különállás nehézségeit vállalják magukra. Nem annyira konstruktívak, mint amennyire dezertőrök. Az egyformán jelentős nyelvi elemekre osztott, tablószerű szöveg olvasása a nézés intenzitását közelíti az újraolvasások ismétlődő sorában, melyekben az összerendezés logikája a vizualitás szimultaneitásigényére ismerhet, ha az alakzatokat hajlandó az idő hagyományos, lineáris tapasztalatán túl a kapcsolatok újfajta, mindig ideiglenes rendszerében elhelyezni. Ugyanígy van ez A fénytervező verseivel is, melyek megmutatkoznak, elzárkóznak és meggyőződéssé teszik a kezdettől meglévő gyanút, hogy itt valaki mégiscsak nagyon jól rajzol." - Tóth Ákos (Jelenkor)