Szegő Katalin (szerk.) : A felvilágosodás gondolkodói

Sorozat: Remekírók Diákkönyvtára
Válogatta, a bevezetőket és a jegyzeteket írt Szegő Katalin

Hogy mi a felvilágosodás? Erre a kérdésre tömören, és szépen Immanuel Kant válaszolt a "fény évszázadának" csaknem a végén, 1784-ban: A felvilágosodás az ember kilábalása önmaga okozta kiskorúságából. A kiskorúság azt jelenti, hogy valaki képtelen mások vezetése nélkül gondolkozni. Önmaga akkor okozója ennek a kiskorúságnak, ha annak oka nem az értelem hiánya, hanem az elhatározásé és bátorságé, hogy másvalaki irányítása nélkül éljen vele. Sapere aude! - Merj tudni! Legyen bátorságod használni a saját eszedet! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata."A legfilozófusabb filozófus tehát egyértelművé tette az elképzelést, amely régóta ott élt a köztudatban, nevezetesen azt, hogy a szellemi felszabadulás nem csak átfogó tudást jelent, hanem merészséget, kockázatvállalást, kezdeményezést is, egyszóval erkölcsi elkötelezettséget. A felvilágosodást ma az annak idején benne feszülő ellentétek és éles viták ellenére is élő egésznek látjuk. Ez a vonása néhány eszme körül kristályosodik ki. A reneszánsztól örökölt eszmék ezek, tehát egy cseppet sem új gondolatok, de új az a kritikai megvilágítás, amely módosítja jelentésüket és értéktartalmukat. Az eszmék neve: Erkölcs, Igazság, Szabadság. Különösen fontos érték az utóbbi, mert a lényeget fejezi ki az, aki a felvilágosodás korát a szabadság felfedezéseként határozza meg.
A kömnyv elején ceruzás aláhúzásokkal.