Dedikált példány!

Ha az újkor kultúrája - a nominalizmus, a relativizmusok, a marxizmus, a freudizmus, a posztmodern és a fogyasztói doktrínák során keresztül - nem emancipálódott volna a saját etikai princípiumaitól, a média ma nem fenyegetne az emberi tudatok fölött gyakorolt hatásának megfékezhetetlenségével, és olyan alapértékeink, mint a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága sem váltak volna az emberi személy és a társadalmi közjó elárulóivá. Pedig a kultúrán belül épp annak etikai szempontja jelöli ki az emberi lét rendezésére szóló küldetését, és csakis az etika szellemétől átjárt kultúra képes segítséget nyújtani az ember egzisztenciális válsághelyzeteiben: biztosítani az emberi létminőség és az emberi lét fennmaradását. Ha pedig ez hatalmában áll, ebbéli kötelezettsége - a személy és a társadalom emberi minőségével szemben viselt felelőssége - alól kivonva magát a kultúra árulást követ el az emberrel és a világgal szemben.

Az etikai és médiaismereti felsőoktatás tankönyveként is hiánypótló esszékötet az emberi lét párbeszédes alapkarakterét megcsonkító médiahegemónia ellenében a személy kibontakozása alapközegének, a kultúrának fontosságára és az emberi személy kultúrához való jogára hivatkozik a társadalom- ember- és kultúratudományok, valamint a médiakutatások sokféle szempontjának összehangolása révén. Magyar nyelven először jelenik meg olyan mű, amely a média működésének és használatának kérdéseit a kultúra egészének összefüggéseiben tárgyalja. A széles horizontú kitekintés kimutatja, hogy a média világa nem vonhatja ki magát az általános etika törvényei és a társadalmi identitásképződés felelőssége alól.