A lapok szélei csúnyák.

Új, terjedelmes, nagyszabású regénytrilógia indul útjára.

Részlet az első kötetből:
– Tehát húst akarnak vásárolni tőlünk. Milyen mennyiségben? – Huszonhétmillió kilogrammot, minden évben – érkezett a válasz. – Bruttó huszonhétezer tonna, vagy színhús huszonhétezer tonna? – Színhús. Huszonhétezer tonna, ismételte magában von Zeissman. Gyors fejszámolást végzett: ha igazán jó minőségű pecsenyemalacot akarnak, akkor az körülbelül tizenkétmillió malac minden évben, ami rettenetesen sok; ha sonkasertésre vágynak, akkor… – Milyen húsra gondol? – kérdezte Volkov. – Sertés, baromfi, birka, hal, esetleg vadhús? A szemközt ülő alak ismét azt a furcsa, gurgulázó, morgó hangot adta ki, mielőtt megszólalt. Mintha súlyos beteg lenne, vagy valamilyen okból nehezére esne a beszéd. – Emberhús. Huszonhétmillió kilogramm, évente. Erre kérünk ajánlatot önöktől.