1966. ​július 29.: Nigéria Északi Régiójában a hausza népesség, az ország elmaradottabb törzse hajtóvadászatot indít az ibo népesség ellen, tízezrével mészárolja le az ibo származású katonákat és polgári lakosokat. A hauszák a Nigéria Keleti Régiójában élő ibók gazdasági és hatalmi fölényétől tartva indítják meg a pogromot. A pogrom, a pogromok sorozata az országrész elszakadási kísérletéhez, Biafra proklamációjához, majd harminc hónapig tartó, mindkét részről példátlanul kegyetlen polgárháborúhoz vezetett. A túlkapások, a vérfürdők szervezett népirtássá nőttek a testvérharcban, amely Biafra vezetésével, az ország újraegyesítésével véget ért ugyan, de mintegy egymillió áldozatot követelt, és olyan mérvűvé fokozta az általános nyomort, hogy a „Biafra” név az ínségnek szinte világméretű fogalmává lett.

A joruba törzsből való Wole Soyinka, aki maga is két évet töltött börtönben mert békíteni próbált a kettészakadt országban, az Orfeusz-mítosz motívumkörébe ágyazva, az allegória eszközeivel mondja el hőse történetét – ám a meg nem nevezett ország, amelynek poklából a Kakaókartell lázadó reklámfőnöke kimenekíti elrabolt kedvesét, Iriyisét, félreismerhetetlenül a polgárháború szabdalta Nigéria, s a regény: egy drámai fejezet a vajúdó-változó Fekete-Afrika mai történelméből.