Zewail, Ahmed : A fáraók földjének Nobel-díjasa - kémiai Nobel-díj, 1999

"A könyv három nagy té­má­ja: az élet, a tu­do­mány és jövő - ahogy én látom." Írja a szer­ző. Az élet: az ő élete, ahogy a kis Ahmed a Nílus menti vá­ros­ká­ból Ale­xand­ri­á­ba jut, onnan egye­nest Ka­li­for­ni­á­ba, a hí­res-ne­ves Cal­tech Egye­tem­re, ahol egy nagy­sze­rű tu­dós­csa­pat tag­ja­ként a mo­le­ku­lá­ris tör­té­né­sek, az elemi re­ak­ci­ók meg­fi­gye­lé­sé­vel fog­lal­koz­hat. A tu­do­mány: az ő tu­do­má­nyát fem­to­ké­mi­á­nak hív­ják, mivel a femto a 10-15, azaz a mil­li­o­mod mil­li­o­mod­já­nak ez­red­ré­szé­nek ki­fe­je­zé­sé­re szol­gál, s az ilyen pa­rá­nyi idő alatt le­zaj­ló mo­le­ku­lá­ris fo­lya­ma­tok tu­do­má­nya a fem­to­ké­mia. Az ebben a röpke idő­tö­re­dék­ben alig lé­te­zők ki­mé­ré­se, vi­sel­ke­dé­sük meg­ér­té­se el­is­me­rés­re méltó. No­bel-díj­ra is. A jövő: a kü­lön­le­ges élet­pá­lya ta­pasz­ta­la­tai alap­ján vá­zol­ja a jövőt, ami az egyip­to­mi múlt és jelen, il­let­ve az ame­ri­kai high-tech tu­do­mány kö­zött fe­szül. Ne­künk ma­gya­rok­nak kü­lö­nös és ritka ez a né­ző­pont, de jó tud­nunk, hogy neves tu­dó­sok ha­zá­ja­ként tart ben­nün­ket szá­mon. Re­gé­nyes élet­út, értő ma­gya­rá­zat a mo­le­ku­lá­ris világ tör­té­né­se­i­ről és egy jö­vő­kép: „vi­lág­ren­det­len­ség­ről" és ten­ni­va­lók­ról. Ahmed Ze­wa­il 1946-ban Egyip­tom­ban szü­le­tett, de dok­to­ri ta­nul­má­nya­it már az Egye­sült Ál­la­mok­ban foly­tat­ta. Je­len­leg a Cal­tech ok­ta­tó­ja, ahol 1990 óta a ké­mi­ai fi­zi­ka Linus Pa­u­ling pro­fesszo­ra. 1999-ben meg­kap­ta a ké­mi­ai No­bel-dí­jat, mert kí­sér­le­ti­leg bi­zo­nyí­tot­ta, hogy gyors lé­ze­rek al­kal­ma­zá­sá­val le­het­sé­ges az ato­mok meg­fi­gye­lé­se, mi­köz­ben azok a re­a­gá­ló mo­le­ku­lák­ban át­ren­de­ződ­nek. A szer­ző az első arab szár­ma­zá­sú, és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok te­rü­le­tén ka­pott No­bel-dí­jat. „E könyv tíz fe­je­ze­te el­be­szé­li, hogy ho­gyan ju­tot­tam el Egyip­tom­ból Ame­ri­ká­ba – uta­zá­so­mat az idő­ben. Ami­kor az „élet­út”, vagy az ehhez ha­son­ló ki­fe­je­zé­se­ket hasz­ná­lom, egy­út­tal sze­ret­ném hang­sú­lyoz­ni a sors­nak, va­la­mint azok­nak az ese­mé­nyek­nek és vá­rat­lan for­du­la­tok­nak az eset­le­ges­sé­gét, ame­lyek éle­te­met ala­kí­tot­ták. Hat főbb ál­lo­más­ban fog­la­lom össze éle­tem: a gyer­mek­kor, amely a Nílus part­ja­in kez­dő­dött, és ame­lyet szü­le­im sze­re­te­te és belém he­lye­zett bi­zal­ma ha­tott át; az Ale­xand­ri­ai Egye­te­men töl­tött éveim, ame­lyek meg­ha­tá­ro­zó­ak vol­tak tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­som és há­zas­sá­gom szem­pont­já­ból; ösz­tön­dí­jas ame­ri­kai éveim, ame­lyek egy új világ ka­pu­it tár­ták fel előt­tem; a tu­do­má­nyos fel­fe­de­zé­sek cal­te­c­hi évei, ame­lyek meg­vál­toz­tat­ták gon­dol­ko­dá­sun­kat az anyag és az idő tu­do­má­nyá­ról; a Nem­zet­kö­zi Fej­szál Ki­rály Díj el­nye­ré­se, amely cso­por­tom szá­má­ra az első je­len­tős el­is­me­rést je­len­tet­te, és amely révén új csa­lá­dot ala­pí­tot­tam; és végül a No­bel-díj el­nye­ré­se, amellyel nevem be­ke­rült a tu­do­mány­tör­té­net­be.De a könyv nem­csak éle­tem­ről szól, hanem az idő­ről és az anyag­ról is. Be­mu­tat­ja a femt­ovi­lág­ban tett fel­fe­de­zé­se­ink­hez ve­ze­tő utat és tu­do­má­nyos fej­lő­dést. Írá­so­mat az új „vi­lág­ren­det­len­ség­gel” kap­cso­la­tos két­sé­ge­im­mel zárom, és azok­kal a gon­do­la­ta­im­mal, ame­lye­ket út­ra­va­ló­nak szá­nok a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­an, kü­lö­nö­sen egyip­to­mi és ame­ri­kai szem­pont­ból. A könyv három nagy té­má­ja: az élet, a tu­do­mány, és jövő – ahogy én látom.”