Könyvem azokkal a közös sajátosságokkal foglalkozik, melyek jellemzőek minden mozgalomra, legyen annak természete vallási, forradalmi vagy nacionalista. Nem azt állítom, hogy ezek azonosak, hanem azt, hogy vannak közös vonásaik, melyek hasonlóvá teszik őket. Minden tömegmozgalom készséget ébreszt a híveiben, hogy meghaljanak érte; hogy részt vegyenek nagy, egyesült akciókban; a tanításuktól és programjuktól függetlenül mindegyik fanatizmust, lelkesedést, izzó reményt, gyűlöletet és türelmetlenséget ébreszt a követőkben; mindegyik hatalmas energiákat szabadít fel az élet bizonyos területein; végül mindegyik vak hitet és megingathatatlan hűséget követel.
Minden mozgalom - hirdessen bármit, törekedjen bármire - az emberek ugyanazon típusából meríti rajongóit, ugyanarra az észjárásra fejt ki ellenállhatatlan vonzalmat.

Noha lényeges különbségek vannak a fanatikus keresztény, a fanatikus mohamedán, a fanatikus nacionalista, a fanatikus kommunista és fanatikus náci között, mégis igaz, hogy az őket mozgató fanatizmus, lényegi magját tekintve, azonosként kezelhető. Ugyanez érvényes arra a belső erőre, amely állandó terjeszkedésre, világuralomra ösztönzi őket. Van valami egyformaság az elkötelezettség, a hűség, a hatalomvágy, az egység és az önfeláldozás e sokféle típusában. Óriási különbség van a szent ügy tartalmát és tanításait tekintve, de a tényezők lényegi azonossága, az ami hatékonnyá teszi őket. Aki Pascalhoz hasonlóan meg tudja magának magyarázni, miért jó és eredményes a keresztény tanítás, az ugyanígy meg tudja magyarázni magának, miért jó és eredményes a kommunizmus vagy a nacionalizmus egy adott formája - például a náci tanítás.

Ez a könyv döntően a tömegmozgalmak aktív, kezdeményező szakaszával foglalkozik. Ezt a szakaszt az "igazi hívő" jellemzi - a fanatikus hit embere, aki kész életét adni a szent ügyért. Igyekszem feltárni e típus gyökereit, és leírni a természetét. Segítségként egy munkahipotézishez folyamodok. Kiindulva abból, hogy a tömegmozgalmak korai hívei döntő többségükben frusztrált, elkeseredett emberek és csatlakozásuk önkéntes, feltételezem, hogy a frusztráció minden külső ösztönzés nélkül önmaga is képes kialakítani az egyénben az "igazi hívőt" jellemző vonásokat; a megtérítés eredményes technikájának alapja a frusztrált eleme hajlamainak és tipikus válaszainak bevésése és rögzítése.