Andrásfalvy, Bertalan : A Duna mente népének ártéri gazdálkodása

68 fekete-fehér fényképpel és rajzzal.
A Duna mente egykori ártéri gazdálkodása a természettel való együttműködést jelentette, és ez megkülönböztetett jólétet és műveltséget teremtett, bizonyítván azt, hogy az emberi civilizáció nemcsak rombolni, hanem építeni, védeni és gazdagítani is tudja a természet sokszínűségét, a biodiverzitást. A XVIII. század végén megkezdett vízrendezések nem az árterületen élő nép, hanem a nagybirtokosok, kalmárok, és a bécsi udvar érdekeit szolgálták. A történelem elhallgatja azt, hogy az egykor vízjárta területek szántófölddé való átalakításáért népünk súlyos árat fizetett és összességében máig folyamatosan fizet és fizetni is fog, ha nem tanulunk e részletesen feltárt múltból. A múltból csak akkor tanulhatunk jelenünk és jövőnk építésére, alakítására, ha azt lehetőségünk szerint teljes valóságában megismertük. E táj nép- és tájtörténetére vonatkozó fellelhető régi és mai iratok, térképek, megfigyelések és emlékezések összegyűjtésével, egybevetésével készült ez a könyv - az ellentmondásokat nem elhallgatva. Éppen ezért alkalmas lehet arra, hogy segítse a természeti környezet védelmét, a terület egykori gazdálkodása tapasztalatainak felhasználását - életünk és megmaradásunk biztosításában. Andrásfalvy Bertalan
Harminckét évvel ezelőtt jelent meg ez a könyv először. A második, átdolgozott kiadás megjelenése most, a XXI. századnak - a víz évszázadának - az elején idoszerűbb, mint valaha. A környezet-átalakítás és a túlfogyasztás következményei ma már világszerte érezhetoek, például a sivatagosodás, környezetszennyezés és éghajlatváltozás formájában. Az erdőirtások, feltört legelok, a folyószabályozások (a rövidebb hajóvontató utak érdekében kiegyenesített és összeszorított élővizek) ugyan sok szántóföldhöz juttattak bennünket, de ezeknek a beavatkozásoknak az alig hangoztatott 'eredményei' a bevágódott medrek, kiszáradt talaj, átalakított táj, a lesüllyedt talajvíz, és a helyét a tájban nem találó haszonleso ember is. A sokoldalú, kiegyensúlyozott eroforrás használatot jelentő gazdálkodási formák helyébe betolakodó - tévesen modernnek és hatékonynak hitt - nagyüzemi, haszonelvű ga(rá)zdálkodás beszűkíti a figyelmünket. Miközben igyekszünk egyre hatékonyabbak lenni, egyre jobban kiszolgáltatottak leszünk. Ha megint a teljes tájban gondolkodunk, és hagyományainkra, tapasztalatainkra építünk, ismét olyan gazdagságot tudunk teremteni, amelynek egykor egész Európa csodájára járt. Legyünk büszkék gazdálkodásunk hagyományaira, éljünk tudásunkkal és a még mindig irigylésre méltó lehetőségeinkkel. A fejlődés útja a tájban élő ember, akinek életéről még szüleink, nagyszüleink sokat tudnak mesélni. Ennek a fenntartható létformának a részleteit remekül mutatja be, és összefüggéseit nagyszerűen tárja fel ez a mű, amely az első kiadás óta eltelt három évtized alatt sokat hivatkozott alapművé vált. Vegyük észre: a múltba néz ugyan, de nagyon is a jelenkorhoz szól ez a könyv - a jövőnk érdekében. Mindenkinek ajánlott irodalom, aki a környezetért, tájért, kultúráért, és közösségért felelősséget érez. Tiszta forrásból merít, hiteles szerző tollából.