Megfoghatatlan ellenfelünk még arra sem becsül bennünket, hogy nyíltan hadat üzenjen nekünk. Ehelyett a szabadságát vesztett megmaradt Magyarországnak a stabilitás illúzióját és a közelgő minden halandóra kiterjedt jólét ábrándját kínálgatja az álarcos modern világ, amely valójában a létért való alattomos küzdelem helye. Mi magyarok nem vagyunk tudatosak e háborúról, s mint afféle kényelmetlen Krisztus melletti tanuk, csöndben kihalunk e bolygóról.
Az anyagi testbe börtönzött emberi lény stratégiailag legfontosabb szerve az elme. Ezt tudják az isteni mesterek, és a világ felkapaszkodott démonikus urai, történelmi, politikai, gazdasági szemfényvesztői egyaránt. Ádáz küzdelem folyik az emberi tudat birtoklásáért. Sikeres illúziókeltő az emberi elmék ura, vagyis az egész teremtett földi világ birtokosa és élvezője. Az idők végi trónbitorló, a csaló „világkirály". Ennek az „istennek-lenni", hatalmi törekvésnek technológiája, logisztikája van, ami könyörtelenül megragadja, áthatja mindannyiunk tudatát. Ismerve gyöngeségeinket, emberi esendőségünket kihasználva, az ideiglenes anyagi világ röghöz kötött, modern embernek álcázott állatává idomít bennünket saját szülőföldünkön.
Felismerhető az istentagadásról, az ádáz Jézus gyűlöletről, a káosz imádatáról és minden rend, rendszer bomlasztásáról, legyen az egy nemzet létét az egyetemes állandósághoz fűző, s ezzel fönnmaradást biztosító magyar őskultúra, szeretetben összebújó szerelmesek gyermek család iránti vágya, vagy egy sorsán töprengő magányos férfi szabadító gondolata.
Az idő, a végső küzdelem ideje elközelgett, s a csatatér, a helyszín, amit eddig nem ismertünk föl, mi magunk vagyunk. Az elménkben, a tudatunkban és a tudatunkért tombol. Vagy új Krisztusi magyar ember születik, vagy az evolúció visszatér a törzsi (beton) dzsungelbe, ahonnan Darwin, s az ő elmélete vétetett.