A "mi" Dunánk, mondja a magyar. És mondja a német, az osztrák, a szlovák, a szerb, a bolgár és a román is. A mi Dunánk, mondjuk, de mindannyian másképpen gondolunk rá, mindannyiunknak más képet idéz. Németországnak csak egyik, bár tagadhatatlanul mitikus folyója, az osztrákok legendává növesztették, nekünk, magyaroknak a legnagyobb folyamunk, a bolgárok, a románok a hömpölygő, bölcs öreg folyóra gondolnak. A Duna című fotóalbum a folyás irányában haladva a forrástól a deltáig, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig kilenc fejezetre osztva mesél a víz körül állandóan változó tájról, emberről és történelemről. Mészáros László sokévi munkájának egy töredékét, a legszebb felvételeket lehet itt látni, Száraz Miklós György a közép-európai népek történelméhez oly szorosan kötődő folyóról szól, de nem csak a vízről. Ókori történészek, gondolkodók, ismert nagy utazók, írók, filozófusok, költők megfigyeléseit, érveit veti össze, ütközteti, elbizonytalanít és meggyőz, észrevétlenül oktat és közelebb hozza mindazt, ami neki, nekünk a Duna: a római limes mentén, a castellumokban és burgusokban élő, a kolostorokba húzódó, halálukat a folyóban lelő, a partjain nehezen élő emberek, a part, szikla, holtág, hajó, erdő, hal, háló, nád, sziget és ember közegét. Mert a Duna mindez. Mindannyiunké és egyikünké sem egészen. Ennek megismerésében és felismerésében segít ez a könyv.