A ​történelem sokat emlegetett pörölycsapásai régen szétzúzták már azt a márványtáblát, amelyen egykor aranyba vésve pompázott két évszám: 1867 és 1896. A márványlap összetört, az évszámok megmaradtak. Arra ma is kitűnően használhatók, hogy egy korszak elejét és végét jelezzék. A két évszám — a kiegyezés és a millennium éve — között eltelt huszonkilenc esztendőről szól ez a könyv.
Nem műfaja, csak tárgya a történelem, a hétköznapok történelme. A szerző szándékosan nem vállalkozik nagy feladatra, csak azt szeretné érzékeltetni és szemléletessé tenni, hogy hogyan élt, mit látott ennek a huszonkilenc évnek a magyarja. Hogyan vélekedett az ország dolgairól, miért lelkesedett, min búsult. Mivel töltötte napjait, miben lelte örömét, mivel szórakozott, hogyan öltözködött. Hogyan látta a napi eseményeket, a művészetet, az irodalmat, a színházat.
Nem mai szemmel és észjárással kíván a múltba nézni, hanem az akkor élők tollát kölcsönkérve, az ő gondolkodásuk módját követve igyekszik felvázolni a délibábok országának homályba vesző körvonalait.
Borítója több helyen kissé szakadt.