Koestler, Arthur: A dajkabéka esete / A vak véletlen gyökerei

Fordította Makovecz Benjámin.

E két, Koestler kései munkái közé tartozó könyv a szerző szerteágazó érdeklődéséről tanúskodik. Az első, A dajkabéka esete Paul Kammerernek, a XX. század elején Bécsben tevékenykedett kiemelkedő zoológusnak állít emléket. Kammerer kísérletei a dajkabéka párzóbütykeivel annak idején nagy tudományos és sajtóvisszhangot keltettek - úgy tűnt, hogy eredményei komoly érvet jelentenek a neodarwinizmussal és a születőfélben levő genetikával utolsó harcait vívó lamarckizmus mellett, amennyiben igazolják, hogy az egyed szerzett előnyös tulajdonságai továbböröklődnek. Csakhogy 1926-ban kirobbant a botrány: Kammerer egyik preparátuma közönséges hamisítványnak bizonyult, s a tudós nem sokkal később öngyilkos lett. Koestler valóságos történelmi-tudományos krimivé kerekíti ezt a történetet: miközben aprólékosan rekonstruálja az eseményeket, a tőle megszokott tárgyilagossággal járja körül azt az ingoványos területet, ahol a régmúlt vagy nem is olyan régmúlt tudománya a felületes ítélkező szemében tudománytalansággá, sőt sarlatánsággá hitványul.