Nem szűnik a vita, mely azóta tartja izgalomban a globális politika szakértőit, hogy 1993 nyarán a Foreign Affairs című folyóiratban megjelent Samuel P. Huntington tanulmánya a civilizációk összecsapásáról. A szerző időközben könyvet írt koncepciójáról, melynek legfőbb érdeme, hogy szinte hiánytalanul megjelenik benne minden olyan politikai jövőkép, melyet a demokratikus és liberális társadalmi szándékok ugyan elutasítanak, lehetőségükkel mégis messzemenően számolniuk kell.
Meglehet, Huntingtonnak igaza van: távlati jövőnket talán valóban nem a felvilágosodás és a racionalizmus fogja meghatározni, nem a sokak által egyetemesnek tekintett vagy hitt "nyugati" értékek elterjedése, hanem az ösztönök és a lokális értékek (és előítéletek) köré szerveződő törzsi lét. Meglehet, nem a szabadság, egyenlőség és szolidaritás hármasa lesz az az alapérték, amely meghatározza az együttélés mikéntjét, hanem a különböző kultúrák, civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékeinek állandó, esetleg ideig-óráig békés mederbe terelhető, de mindig kiújulással és összecsapással fenyegető konfliktusai.
Persze az is lehet, hogy Huntington paradigmája sohasem fog valóra válni. Mindazonáltal hasznos lehet végigpörgetni a kevéssé kívánatos események forgatókönyveit is. Ha másért nem, hát azért, nehogy később kínos meglepetés érjen bennünket.