A chilloni fogoly, azaz a Savoyai herceg ellen fellépő 16. századi genfi tudós emlékét Byron romantikus költeménye örökítette át a késői századokra: a raboskodó Bonnivard a várfal résén bevetődő vékony fénysugárban találta meg megmaradásának szellemi alapját: a gyér világosság elegendő volt az íráshoz, amely Genf történetét kerekítette egésszé és egyénivé. A chilloni fénysugár jelképes értelmezése hatásaként született meg Kosáry Domokos "olvasónaplója", amely az 1956-ot követő megtorlás kényszerű fogságában született - régi és új könyvek felidézése során. ; A napló, amelyet Kosáry először csak gondolatban, majd 1958 áprilisától már írásban is rögzíthetett, lényegében a professzor belső egyensúlyának - és külső biztonsága megteremtésének - eszköze lett. Azokról a könyvekről, a könyvek által előhívott gondolatokról írt benne, amelyeket magányos cellájában megkaphatott: a Fő utcai börtön gyűjteményéből, később otthonról, barátoktól, és más könyvtáraktól. A különböző helyekről "begyűjtött" olvasnivaló összetétele igen változatos. Potapova orosz nyelvtanától Gorkij Anyájától kezdve Victor Hugón keresztül Arnold Toynbee nagyszabású történelmi összefoglalásáig minden prózai műfajt - szépirodalmat és irodalmi tanulmányokat, életrajzokat és természettudományos áttekintéseket, sőt egy régi, Szász Károly által fordított Shakespeare kötetet is - felöleltek a véletlen hozta könyvek, amelyeket Kosáry rendre végig (vagy újra) elolvasott. Ez a játékos sokféleség gondolatbéli vendégeket is invitált cellájába Dantétól George Sandig, Kossuth Lajostól Németh László drámahőseiig, Juhász Ferenc verseitől Eric Knight bájos mesegyűjteményéig. Az irodalom mellett azonban Kosáry is tovább írhatta "Genf történetét". A szakmai munkára való igénye - poszt és apparátus nélkül - a fejlődés irányának megfigyelésére-megfejtésére ösztönözte. Erről tanúskodnak régi, távoli időket idéző (pl. Ovidius kora; III. Napóleon) és a közelmúlt és a jelen kérdéseit elemző (a breszt-litovszki békéről, az '50-es évek történeti összefoglalásairól stb.) feljegyzései. A történelem számos kérdése közül azonban leginkább mégis azzal foglalkozott, hogy mi volt Magyarország szerepe az európai fejlődésben és annak kelet-közép-európai változatán belül. ; A napló 1959 végéig - egy nagyobb bekötött füzetben és cédula-jegyzetekben - számol be Kosáry Domokos gondolatairól. Az írásokat szerzője nem a nyilvánosságnak szánta, hanem gyakorlás "üzemben maradás" és önvizsgálat céljára. A rendezett, válogatott kézirat önmagában is - elgondolkodtató olvasmány; dokumentumként azonban egy letűnt időszakot közvetít egy történész "rejtett kamerájának" perspektívájából.

"Születésének századik évében rójuk le tiszteletünket előtte börtönnaplója és válogatott tanulmányai újrakiadásával Olyan ember írásait adjuk az olvasó kezébe, aki tudta, hogy "a társadalom szolgálata nem azonos a kormányzati döntések előkészítésével", aki egész életében küzdött a "szűklátókörű prakticizmus" ellen. Ajánljuk könyvét mindazoknak, akik vele együtt tudják, hogy az a társadalom, amely gondolkodó embereket és nem manipulálható tömegeket akar nevelni, nem lehet meg a korszerű műveltség alapját adó, régi könyvekben felhalmozott tudás, a humán tudományok értékteremtő ereje nélkül." (a Kiadó)