"Boldogtalannak lenni könnyebb, mint boldognak"

A Camino sorozat negyedik kötete. Előzményei: Az autodependencia útja, A találkozás útja, A könnyek útja. Mi a boldogság?

Pillanatnyi érzés vagy tartós állapot? A szerző nem azt akarja megmondani, hogyan legyünk boldogok, hanem arra buzdít, hogy találjuk meg a boldogsághoz vezető utat. Arról beszél, milyen vágyak, illúziók, álmok és tettek nyomán lehetünk önmagunk. Ennek az útnak az igazi buktatója abban a kanyarban van, ahol a boldogság a személyes és másokra átruházhatatlan kereséstől függ, attól, hogy feltétel nélkül elkötelezzük-e magunkat a tulajdon életünk mellett. "Bármennyire sajnáljuk is? senki sem tehet bennünket boldoggá ? írja Bucay. ? Te is tudod, én is tudom, mindenki tudja? és mégis?" A tőle megszokott humoros eszközökkel, többek közt a boldogtalanság kiszámításának képletével Bucay kihívja, kérdőre vonja az olvasót, ugyanakkor több utat is felvázol az egyéni boldogsághoz. Nem elméletben értekezik a boldog életről, hanem rávezet, hogy a magunk állásfoglalásán és döntésén múlik, hogy boldogan élünk-e.