Korrajzok és kórrajzok fonódnak össze Alain de Mijolla könyvében. Nem véletlen, a francia szerző a Pszichoanalízistörténeti Társaság alapító elnöke, egyaránt otthonosan mozog az európai művelődéstörténetben és a pszichoanalitikus gondolkodás útvesztőiben. Az olvasónak érdemes már az elején eldöntenie: elfogadja-e ezt a szabadon szárnyaló gondolkodásmódot - e labirintusban ezzel juthat messzire, messzire messzire - ellenkező esetben ugyanis idegenkedő borzongással fogja e könyv lapjait forgatni. A szerző a klasszikus pszichoanalízis talajáról indulva, elsősorban Freudot tekintve kiindulópontnak, alakította ki egyéni megközelítésmódját. Az új hangsúlyt kapott gondolatokat - melyek saját analízise illetve analitikus praxisa során kristályosodtak ki - a könyv első, "A bennünk lévő mások" címet viselő fejezete fejti ki. A személyiség kialakulása során - mondja a szerző - eredetileg másokhoz kötött reprezentációkat építünk magunkba, egyediségünket e különböző és sokszor ellentétes tudattalan identifikációs töredékek közt létesült kapcsolatok alakítják. Mihelyt a személyiség törékeny harmóniája megbillen az élettörténet egy-egy buktatóján, a tudattalanba beépített "kísértetek", akik közül legjelentősebbek természetesen a gyermekkor kulcsfigurái, jelenlétüket hangsúlyosabban éreztetik, szinte kisajátítják az egyént, aki tudtán kívül ezen identifikációs mintáknak a "történetét" kezdi el játszani.