Vörös Mihály : A bajnokok Vég-Gyula várában

A hódmezővásárhelyi asztalosmester, Nemes Vörös Mihály (1758-1830) páros rímű tizenkettesekben írt verses históriája, A bajnokok Vég-Gyula vásárban, Toronyi Tamás gyulai vitéz törökök ellen viselt dolgait, híres párviadalát, és Gyula várának 1566-os ostromát beszéli el. Az először 1807-ben, Szegeden megjelent népies hőseposz a XIX. század egyik legnépszerűbb ponyvaolvasmánya lett, s a szerző neve elhallgatásával, Toronyi Tamás, vagy a bajnokok Vég-Gyula várában címmel, Nagyváradon, Aradon, Debrecenben, Mosonmagyaróvárott és Hódmezővásárhelyt újra meg újra megjelent. Nem kerülte el sem Arany, sem Petőfi figyelmét, hiszen a Toldiban és a János Vitézben is érzékelhető a hatása. Márki Sándor, majd a későbbi történetírás a mű forrásértékére figyelt fel. 1952 óta az irodalomtörténet is számon tartja, s az 1960-as években modern kiadása is készült.

Úgy látszik, hogy Szigetvárhoz hasonlóan, a vele egyidejűleg ostromlott Gyula várának is kialakult a maga hősi mitológiája. A kortársak által gyűlölt, s az utókor által is megvetett Kerecsényi László várkapitány nem volt alkalmas a hősképzésre, jóllehet ő, a magyar hadtörténelemben példátlanul hosszú ideig, harmadfél hónapig, sikerrel védelmezte Gyula várát. Helyette Toronyi Tamás lett a kiválasztott bajnok, aki a gyulai hősöket szimbolizálhatta. A "Gyulai veszedelem" végül is Zrínyi barokk eposza, a Szigeti veszedelem után másfélszáz esztendővel, népies eposzként öltött formát.
A história újjáélesztése nagyban hozzájárulhat Gyula vára, a Körösök, a Maros és a Tisza által övezett térség; Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, Arad városok, valamint két megye: Csongrád és Békés XVI: századi történetének megismeréséhez