Hász Erzsébet : A bűnprobléma genezise a világirodalomban

A hatalmas méretű - s ezúttal rövidített formában közreadott - munka szerzője utószavában a tudomány iránt érzett felelősséggel fogalmazza meg, hogy kötelességének érezte a téma teljességének vizsgálatát, amelyet a későbbiekben egy másik, az orvostudomány nézőpontjából is vizsgálat tárgyává kíván tenni. A teljességre törekvés abban is megmutatkozik, hogy hallatlan mennyiségű szakirodalmat búvárolt át, nem kötelezte el magát egyetlen iskola vagy irányzat módszere mellett sem, bár érezhető, hogy szemléletére döntő hatást tett az az eszme, hogy a bűn belépése az emberi történelembe egyfajta teljességtől fosztotta meg azt és a benne élő, mozgó és gondolkodó embert, aki ugyanakkor mindent megtesz, hogy valamiképp visszaszerezze ezt a teljességet. Ez természetesen keresztény nézőpont, s hogy milyen gyümölcsöző és mennyire alkalmas lehet arra, hogy az irodalomban és a gondolkodásban felbukkanó problémákra választ adjon, talán az a tény is igazolhatja, hogy Karl Rahnertől kezdve századunk számtalan nagy bölcselője foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Ők természetesen nem irodalomtudományi nézőpontból közelítették meg, mint e könyv szerzője, hanem erkölcsi begyökerezését vizsgálták, s igyekeztek kimunkálni a felmerült kérdések üdvtörténeti válaszlehetőségeit, amelyek e dolgozatból sem hiányoznak. A szerző a bűnprobléma kapcsán végigpásztázza az egész világirodalom igazán fontos és maradandó területeit. Ez már magában véve is hatalmas munka, de értékét nagyban emeli, hogy az általa kiválasztott műalkotásokat és műemléket sikerül sajátos koncepciója szerint megközelítenie és feldolgoznia, s így ezeknek az irodalmi alkotásoknak és korszakoknak olyan új szemléletét adnia, amely kétségkívül gazdagítja az irodalomtudományt.