kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
Könyv
Bibliofilia
Régiség
Metszet
Térkép
Fotó
Papírrégiség, Aprónyomtatvány
Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Beccaria, [Cesare] : A bűnökről és büntetésekről
- leírás
- további adatok
Az 1834-ben, Zágrábban kiadott mű reprint kiadása.
A felvilágosodás korának jelentős gondolkodója, Cesare Beccaria olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője volt, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotásában a „Bűnökről és büntetésekről” (Dei Delitti e Delle Pene) (1764) című írásában – mely nagy visszhangot váltott ki a maga korában –, felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében, megfogalmazta, hogy a halálbüntetés se nem célszerű, se nem szükséges, azonban mérhetetlenül romboló hatással bír az egész társadalomra.
Beccaria szerint a halálbüntetés csak két oknál fogva tekinthető elfogadhatónak: az egyik, amikor a nemzet biztonságára veszélyes elkövetőről kell dönteni, valamint anarchia esetén. Szerinte egyébként a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, azonban a „szabadságától megfosztott ember hosszas és nyomorúságos példája…a legerősebb fék a bűnök ellen.”
Beccaria művében megfogalmazza, hogy a büntetésnek és a bűncselekménynek egyaránt rögzítve kell lennie a törvényben, tehát csak olyan büntetést lehet kiszabni és csak olyan bűncselekményért, amit a törvény előre rögzít. (Ez a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege“ elve) Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait.
Beccaria művének hatására Habsburg Lipót toszkánai nagyherceg a Közép-Itália nagy részére kiterjedő államában 1786-ban törvényben szüntette meg a halálbüntetést, és a kivégzőeszközöket is megsemmisíttette.
A felvilágosodás korának jelentős gondolkodója, Cesare Beccaria olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője volt, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotásában a „Bűnökről és büntetésekről” (Dei Delitti e Delle Pene) (1764) című írásában – mely nagy visszhangot váltott ki a maga korában –, felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében, megfogalmazta, hogy a halálbüntetés se nem célszerű, se nem szükséges, azonban mérhetetlenül romboló hatással bír az egész társadalomra.
Beccaria szerint a halálbüntetés csak két oknál fogva tekinthető elfogadhatónak: az egyik, amikor a nemzet biztonságára veszélyes elkövetőről kell dönteni, valamint anarchia esetén. Szerinte egyébként a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, azonban a „szabadságától megfosztott ember hosszas és nyomorúságos példája…a legerősebb fék a bűnök ellen.”
Beccaria művében megfogalmazza, hogy a büntetésnek és a bűncselekménynek egyaránt rögzítve kell lennie a törvényben, tehát csak olyan büntetést lehet kiszabni és csak olyan bűncselekményért, amit a törvény előre rögzít. (Ez a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege“ elve) Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait.
Beccaria művének hatására Habsburg Lipót toszkánai nagyherceg a Közép-Itália nagy részére kiterjedő államában 1786-ban törvényben szüntette meg a halálbüntetést, és a kivégzőeszközöket is megsemmisíttette.