Schneider, Helmut (szerk.) : A 4. páncélosezred és az 507. Tiger-osztály krónikája

A 4. páncélosezred és az 507. nehézpáncélos-osztály a harcok sűrűjében a keleti és a nyugati hadszíntéren

Sorozat: 20. századi hadtörténet.

Az 507. nehézpáncélos-osztályt 1943 őszén állították fel Bécsben, s miután a wezepi kiképzőbázison felszerelték Tiger-páncélosokkal, 1944. márciusban Tarnopol és Brodi környékén sor került az első bevetésére. Magját a 4. páncélosezred I. páncélososztályának tapasztalt harckocsizói alkották, ennélfogva a mű az ezred lengyelországi, franciaországi és oroszországi harcaiba is bepillantást nyújt. Az osztályt azzal bízták meg, hogy szilárdítsa meg a szétzilálódott arcvonalat, és a Friebe-harccsoport kötelékében részt vett a brodi katlanban rekedt mintegy 800 súlyos sebesült kimenekítésében. 1944 júniusában átvezényelték a keleti arcvonal középső szakaszára, majd a narewi hídfőnél vívott heves összecsapások után - ahol mozgó tartalékként és beavatkozó alakulatként folyamatosan harcban állt -, 1944 végén Zichenauba (Ciechanów) irányították tartalékállásokba.

1945 januárjában az 507. nehézpáncélos-osztály Rokosszovszkij marsall 2. Belorusz Frontjával került szembe, mely a nagyszabású szovjet offenzíva során átkelt a Narew folyón. Az ellenség jelentős túlereje dacára az 507-esek Tigerei az első három ütközetnapon 136 szovjet páncélost semmisítettek meg. A Visztulán való fáradságos átkelés után az alakulat februárban a Paderborn melletti Sennelagerbe került pihentetésre, ahol feltöltötték Tiger II-es Königstigerekkel. A páncélososztályt már márciusban harcba vetették az amerikai 3. Spearhead páncéloshadosztály alakulatai ellen, melyeknek a Paderborn melletti összecsapásokban súlyos veszteségeket okozott. A Harz-hegységbe való visszavonulás után az alakulat végül 1945. májusban, csehszlovák területen szüntette be a harcot.

A könyv döntően az alakulatok egykori katonáinak naplóbejegyzéseire és emlékeire alapozva ismerteti a 4. páncélosezred és az 507. nehézpáncélos-osztály drámai történetét. Legyen szó páncélosparancsnokok, járművezetők, irányzólövészek vagy rádióslövészek visszaemlékezéséről, az olvasó mélyen átélheti, hogyan látták a katonák a bevetéseket. A harcleírások mellett a katonaélet derűs pillanatai, a bajtársiasság-érzés megnyilvánulásai és a hadifogság történései is bemutatásra kerülnek. Nem utolsósorban a többségében eddig kiadatlan fényképeknek köszönhetően az 507. nehézpáncélos-osztály harcairól szóló munka egyedülálló, hiteles hadtörténeti műnek számít.