Sorozat: Hermész könyvek.

Solymossy Sándor kutatói érdeklődése akkor fordul az ősi magyar hitvilág felé, amikor a „magyar mythologiát” lépésről lépésre szertefoszlató forráskritika és a források rendkívül gyér volta miatt a tudományos közvéleményben az a nézet kezdett lábra kapni, hogy eleink hitvilágának megrajzolása lehetetlen feladat.
A szerző arra lett figyelmes, hogy a magyar népmesékben, népdalokban, mondókákban, szokásokban számos, az ősi hitvilágra utaló, archaikus, önmagában érthetetlen „elem” található. Megkereste nomád megfelelőiket, majd összeillesztve őket felderengett előtte a hajdanvolt magyar hitvilág elnagyolt képe; a puszta, vak szokás fenntartotta „elemek” a rekonstruált „eredeti” fényében újra jelentéssel töltődtek fel, mintegy megkérdőjelezvén azt a megkérdőjelezetlen tételt, hogy a szokás – vak.