Korompay H. János : A 'jellemzetes' irodalom jegyében - Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása

A szerző Tarnai Andor irodalomtudós emlékének ajánlja kötetét.
Tarnai a magyar kritikatörténet úttörő személyisége volt, tudományágat alapozott meg néhányadmagával (akiket az Előszóban Korompay is fölsorol), irányt szabott irodalomtörténeti eszmélkedésünknek. Az 1840-es évekről szólva Korompay rendkívül bonyolult feladatra vállalkozik: ízlés és értékrend dinamikus átalakulása jellemzi ezt a korszakot, a biedermeier, a klasszicizmus, a romantika, a népiesség, a realizmus programjai együtt vannak benne a korszak atmoszférájában és öntudatos meghatározásaiban. ; Korompay megtalálta a közös nevezőt: "elődeink történelmi viszonyítási pontot, nemzeti mitológiát kerestek a múltban s teremtettek meg az ő jelenükben."
Szép leleménye, hogy tablószerűen együtt látja a kortársakat: Bajza Józsefet, Henszlmann Imrét, Pulszky Ferencet és Toldy Ferencet, Frankenburg Adolfot és Jókai Mórt. Csupa fölfedezés értékű fejezet szól róluk, mégis kimagaslik a kötetben a Petőfi fogadtatása és a Népköltészet és népiesség Petőfi és Arany levelezésében című fejezet.
Kiemelésre érdemesek az Arany szemléletváltásáról szóló passzusok. A nagykőrösi korszakról azt olvassuk: "a népies költészet alapelvei kezdtek függetlenedni magától a verstől, mind a közönség és a célzat, mind pedig a tárgy tekintetében"; a népies költészet igazi ihletforrásai "a verselés, a nyelv és a poétikum". Egyedi fontosságú fejezettel zárul a kötet - (A Magyar Szépirodalmi Szemle és a "külirodalom"). Főhőse az az Erdélyi János, aki sohasem tágított meggyőződésétől, hogy "A nemzetiség elve aestheticai elv nélkül magában nem elegendő". Korompay nemzetközi kitekintését, összehasonlító irodalomtudományi felkészültségét tanúsítja ezzel a rangos tanulmánnyal, amely - irodalomtörténészek szakkönyve.