Farkas Gyula 1894-ben született Kismartonban (ma Ausztria - Burgenland). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Magyar és német intézményekben tanított. 1947-től az 1957-ben bekövetkezett haláláig a göttingeni egyetem tanára volt.

Ez a kötet a korábban már újra kiadott "A magyar romantika" c. mű folytatása, melyben a szerző a reformkoir irodalmi és kulturális életét elemzi.

"...legalkalmasabbnak tartottuk a kort elnevezni arról a nemzedékről, melynek nemzedék-tudata mindennél erősebb volt, melynek szelleme leginkább rányomta a korra bélyegét, és mely a legnagyobb alkotásokat hozta létre: Petőfi nemzedékéről. Ez a nemzedék magát Fiatal Magyarország-nak hívta, idegen minta után bár, de gyökeresen magyar értelmezéssel. Nem igazságtalanság ez a korlátozó elnevezés a két korábbi nemzedékkel szemben sem, melynek idősebbje ekkor már túlhaladta irodalmi fénykorát, fiatalabbja számára pedig az irodalom nem annyira szívbéli ügy volt, mint inkább csak átmenet a politikához, a tudományhoz, vagy a publicisztikához. Petőfi és kortársai azonban életüket adták ennek az egy évtizednek és a Fiatal Magyarország elnevezést Petőfi Aranyhoz írt egyik levelében maga szentesítette meg."