Milotay 1913-ban szerkesztőként részt vett az Új Nemzedék című hetilap elindításában, írásait eredendő antiszemitizmusa mellett a választójog kiszélesítése és a földreform iránti igény jellemezték. A publicista követelései révén egy időre Károlyi Mihály köréhez sodródott, és az őszirózsás forradalom (1918. október 31.) után eleinte támogatta is őt, azonban a pacifista politika és a szociáldemokratákhoz való közeledés miatt szembefordult Károlyival. A tanácsköztársaság után Milotay 1919 augusztusában indította el ismét az Új Nemzedéket, ám a hetilap hamarosan a Bangha Béla jezsuita páter vezette konszern, a Központi Sajtóvállalat érdekeltségébe került.

A Horthy-rendszer megszilárdulás előtti radikális időszakában Milotay a zsidók elleni szigorú fellépés egyik fő szószólója lett. A zsidóságot a trianoni tragédia fő felelősének tartó és őket a bolsevizmussal azonosító publicista kevésnek találta az 1920-as numerus clausus törvényt, antiszemitaként a népcsoport teljes ellehetetlenítését és az általa zsidónak tartott újságok beszüntetését javasolta. A rendszer konszolidációjával járó enyhülés Milotayt elégedetlenséggel töltötte el, hamar a Teleki Pál, majd Bethlen István vezette kormányok radikális jobboldali kritikusa lett, miközben a mérsékeltebb legitimista ellenzék vezetője, ifjabb Andrássy Gyula megbízásából elindította a Magyarság című napilapot, 1920 decemberében.
Publicisztikáiban ugyanakkor élesen bírálta a bethleni konszolidáció programját, antiszemita intézkedéseket és a revíziós követelések érvényesítését hiányolva 1924 után jó kapcsolatot épített ki a Gömbös Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított fajvédő párttal.

Korabeli, gerincén aranyozott egészvászon kötésben.