[Liebmann Béla] (1899-1996) : Szent-Györgyi Albert (1893-1986), Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus és Vágó Gábor (1894-1968), szobrászművész a Szent-Györgyiről készült mellszobor előtt. [Szeged, 1938.]

Későbbi nagyítás, az aláírás nem autográf, csak rávetítve, zselatin-ezüst, 13 x 18 cm., hibátlan állapotban.

A belényesi születésű, Kolozsváron lakó Vágó Gábor fejében Szent-Györgyi megörökítésének a terve akkor fogamzott meg, amikor megtudta, hogy a professzor - hozzá hasonlóan - székely származású. Szándéka szerint a szobrot a sepsiszentgyörgyi székely múzeumnak akarta fölajánlani.
A professzor először nem vette komolyan a körülötte legyeskedő szobrászt, nem ült neki modellt így az kénytelen volt fényképek alapján neki kezdeni a munkának. Néhány nap alkotás után áthívta a professzort. Szent-Györgyi elcsodálkozott. Lám Vágó mégiscsak kiönfejűsködte a szobrot: "Ez az Gáborkám, nagyon is ráismerek magamra!" Attól kezdve modellt ült.

A már elkészült szobor előtt , a "modell" és a művész társalgásáról készült egyik felvétel a Tolnai Világlapja 1938. június 8-i számában jelent meg.
A fenti fénykép nem ez.

Liebmann Béla, Szeged első fotóriportere Temesvárott született 1899. június 23-án. Eredetileg optikusnak és orvosi műszerésznek tanul, majd autodidakta módon elsajátítja a fényképezés alapismereteit. Nyomtatásban az első fényképfelvétele 1919-ben jelenik meg Temesvárott, ahol lefényképezett egy Zeppelint. 1921–1923 között Budapesten szabadúszó fotóriporter, felvételeit közli a Színházi Élet, a Pesti Hírlap és a Tolnai Világlapja. Szegeden 1923-ban telepedik le, a Délmagyarország szerkesztőségi fotóriportereként több, aláírás nélküli fotója is megjelenik.
Archívumából 250 ezer negatívot őriznek Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban, valamint Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, illetve a Magyar Távirati Iroda Fotógyűjteményben. Alkotásaiból több mint száz tárlatot rendeztek.