Erdődy Gábor kötetében a belga alkotmányos rendszer létrejöttét és működésének első bő másfél évtizedét veszi górcső alá. Belgium a 19. században a modernizáció, az iparosodás, az urbanizáció és a liberális-alkotmányos-parlamentáris monarchia mintaállamának számított. A latin és germán kultúra találkozási pontján fekvő, számtalan esetben nagyhatalmi csatározások színterét képező ország a német, spanyol, francia és holland uralom évszázadai után 1830-ban nyerte el a függetlenséget. A római kortól a szuverén Belgium megalakulásáig tartó időszak történelme az első fejezetekben kerül ismertetésre. Ezt követően az 1830-as forradalom eseményeit tanulmányozhatjuk különös tekintettel a Nemzeti Kongresszus tevékenységére, a belga alkotmány megalkotásának momentumaira, illetve a független Belgiumnak és alkotmányos rendszerének a londoni konferencián való nemzetközi elfogadtatására. A szerző nagy hangsúlyt fektetett a korabeli Európa legprogresszívebb politikai rendszerét megalapozó, az utókor elismerését is kivívó, a liberális és katolikus elvek szintézisén alapuló alkotmányos monarchia jellemzésére, utalva arra is, mekkora hatást gyakorolt a reformkori magyar liberális ellenzék irányadó politikusaira. A modern kereszténydemokrácia szerves előzményének is tekinthető liberális-katolikus szimbiózis (belga unionizmus) természetét az európai összefüggések rendszerébe ágyazva vizsgálja, s az alkotmány részletes elemzését nyújtva, a konstrukció immanens ellentmondásait is feltárva tekinti át annak működését az 1848-49-es forradalmak lezárulásáig. A lábjegyzetekkel ellátott kötet végén irodalomjegyzék található.