"A Casablanca nem egy film, hanem filmek" - írja Umberto Eco, és ugyanez áll a kötetben bemutatott többi kultuszfilmre is. De mi az, hogy kultfilm? Nehéz a kérdésre egzakt választ adni, hiszen a címke nem a filmek valamely "sajátnak" tételezett tulajdonságára, hanem inkább az utóéletére utal - olyan alkotásokéra, amelyeknek viszonylag szűk, de elkötelezett rajongótáboruk van, és amelyek mindig más és más oldalukat mutatják meg attól függően, hogy hol, mikor és kivel nézzük őket, milyen filmes előképeink vannak, vagy éppenséggel a rendelkezésünkre áll-e olyan útmutató, amely friss szempontokat kínál a befogadáshoz. Lichter Péter kalauza épp ilyen: a Prizma folyóirat munkatársának személyes hangvételű esszékötete komoly filmes szaktudást felvonultató, mégis pörgős, lebilincselő olvasmány, amelyből megtudhatjuk például, hogyan forradalmasította Stanley Kubrick a filmzene-használatot, milyen törvényi változások tették lehetővé a függetlenfilmesek elindulását, hogyan befolyásolta az ötvenes-hatvanas évek tinédzsergenerációja, vagy éppen a nyolcvanas évek videokazetta-forradalma a filmes zsánerek alakulását, vagy hogy mire véljük, ha már épp bekészítettük a popcornt, és akkor egyszer csak kiderül, hogy a sorozatgyilkosunk egy gumiabroncs."