Menachem Meron nemrégiben megjelent, a heti szidrákat magyarázó prédikációs kötetének méltatásakor sajnálattal jegyeztük meg, hogy a háború utáni Magyarországon nagyon kevés zsinagógai szónoklatot tartalmazó kiadvány látott napvilágot. Jogos hiányérzetünk hamarosan “orvoslásra” talált, és a Szerző, valamint a kiadást támogató MAZSIHISZ és a Dohány utcai templom körzet Elöljárósága jóvoltából kezünkbe vehettük Schőner Alfrédnak, több vidéki és budapesti templom, s legutóbb a Dohány utcai Zsinagóga oly népszerű volt főrabbijának kötetbe válogatott írásait. A Mérleg címet viselő, válogatott beszédeket, cikkeket és tanulmányokat tartalmazó, igényes, tetszetős külsővel megjelent könyvről és annak címéről a Bevezetőben így vall szerzője, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora. “Októberben, Jom Hákippurim beköszöntése előtt néhány órával születtem. Tisri hónap zodiákus képe a mérleg. A címlapra így került az ókori zsidóság egyik legszebb emléke, az Izraelben, Ciporiban lévő zsinagóga mozaikja. […] Amikor e kézirat anyagának rendszerezéséhez kezdtem, azokban a napokban volt huszonötéves évfordulója rabbiavatásomnak. Negyed évszázad után talán már lehet egyfajta mérleget készíteni.”

A kötet három tartalmi egységből áll:

A SZÓSZÉK. A Szerző huszonöt esztendő folyamán elmondott prédikációiból, zsinagógai és alkalmi beszédeiből közöl huszonnégyet, az elmondott több mint kétezernek “kevesebb, mint egy ezrelékét.” Megismervén a kiválasztott beszédek szövegét, az olvasó méltán sajnálja, hogy nem több került a válogatásba. Itt találjuk az 1985-ben, egy dublinban rendezett nemzetközi konferencián elhangzott előadást (Gondolatok a Midrás Tanchumából), amely tömörsége ellenére bepillantást enged a “Szóbeli Tan” e Tórát magyarázó gyöngyszemébe, és ugyanakkor megható közvetlenséggel szól hallgatóinak (és olvasóinak) aktuális problémákkal szembe került gondolkodásához, illetve a gondolatokat kísérő érzelmekhez is. Végre nyomtatásban olvashatjuk az 1989. májusában, a Dohány utcai zsinagógában, a Jom há-Ácmáut alkalmából elmondott, nagy figyelmet keltett beszédet, Az öröm és vígság napját, amely még a rendszerváltás küszöbén is, amikor Izrael szimpátiával történő említése már megengedett volt, nem kis merészségről, sőt bátorságról tett tanúbizonyságot.

A KRÓNIKÁS. Itt folyóiratcikkeket, előadásokat és parlamenti felszólalásokat találunk. Ezek első darabja az 1970. elején, még rabbiképzős hallgatóként írott cikk, az Átalakulás, amely alig másfél oldalas terjedelme ellenére rendkívül precíz képet, valójában lelki önarcképet fest az őt ért benyomásokra érzékenyen reagáló majdani főrabbiról, és a már akkoriban bontakozó íráskészségéről.

Az 1989. májusában elmondott és itt olvasható parlamenti interpellációja, amelyben antiszemita jelenségekre hívja fel a figyelmet, egy mondatával mindenképpen a zsidó történelem Magyarországgal foglalkozó lapjaira érdemes: “[…] a magyarországi zsidóságra való egyik emlékezés jele lenne, vagy lehetne, hogy ha a Magyar Népköztársaság teljes-jogú diplomáciai kapcsolatot venne fel Izrael Államával […]”

Ugyancsak ebben a részben találjuk a Szerző alijázása, Izraelbe települése után írott, és izraeli lapokban megjelent cikkeit. Ezekben eleven színekkel festi meg az első esztendők során tapasztalt élményeit, az izraeli élet sajátosságait, az új környezetet figyelmesen ízlelgető olé gondolatait.

A kötet harmadik egysége: A KATEDRA. Ebben a kutató, és a kutatásairól beszámoló pedagógus szólal meg. Az itt közölt előadások izraeli egyetemeken és magyarországi konferenciákon hangzottak el, illetve folyóiratcikk formájában jelentek meg. Tárgyukat tekintve keresztmetszetét adják Schőner professzor kutatási területeinek és betekintést nyújtanak egyetemi előadásainak egy-egy témájába. A művészettörténet zsidó vonatkozásaival, a zsidó pedagógia történetének kevésbé ismert lapjaival, a magyarországi zsidó történelem néhány részletével foglalkoznak.

Rendkívül érdekes történelmi és művészettörténeti szempontú, de egyéni gondolattársításokat is tartalmazó tanulmányt olvashatunk a zsidóság legfontosabb jelképéről, a menóráról. Előadás formájában Jeruzsálemben hangzott el. Ugyanitt találjuk a János vitéz héber fordítójáról, a mártírrá lett Birnfeld Sámuel rabbiról Haifán, az ottani Egyetemen tartott előadás szövegét. Ezt követően fontos adalékokat olvashatunk a magyarországi zsidó pedagógia történetéből. Az eredetileg a Bar Ilan Egyetemen elhangzott tanulmány a sok eddig kevéssé ismert tény és adat mellett arról is tudósít, hogy a tel-avivi Egyetemen 1990. óta működik a Magyar Zsidó Pedagógia Archivuma.

Mindenképpen említenünk kell a “Vizualitás és pedagógia” című Budapesten tartott előadást, amely nemcsak a zsidó nevelésügy iránt érdeklődők figyelmére tarthat számot. Elsőként mutatja be “[…] egy 19. század második felében élt, a pedagógiában újításokat, szemléltető eszközöket, új didaktikai módszereket bevezető tanító életútját, aki egy kis magyar város hitközségi iskolájából eljutott a londoni és bécsi világkiállításig.” Az általános neveléstudomány előtt eddig teljesen ismeretlen, a kort több mint egy évszázaddal megelőző módszereket-találmányokat létrehozó Grósz Mór történetét újabban előkerült elsődleges, kéziratos források alapján vázolja fel a Szerző.

A még sok kitűnő és olvasmányos írást tartalmazó könyvet Staller Tamás értő, és őszinte empátiával írott előszava vezeti be.

MÉRLEG. – A találóan megválasztott címet összegezésünkbe építve, a Schőner Alfréd főrabbi írásaiból készült válogatást mérlegre téve megállapíthatjuk, hogy a tanulmányok sok-sok tudományos információval, a beszédek legalább annyi értékes gondolattal ajándékozzák meg az olvasót. Érdemes volt megjelentetni, - érdemes elolvasni.