"A matyólagziban az első bokrétavívő vitte az aranyozott rozmaringot a vőlegénynek. Az a legnagyobb dicsőség, első bokrétavivőnek lennyi...De csak az első rokon lehetett. Cifra tányérba az aranyrozmaring. A Naggyor Erzsa lagzijába első bokrétavivő vótam. Mintha most is hallanám, Borószile de édesdeden mondta: kislányom, te vagy az első, ittég a tányír a rozmaringval e - te vigyed!" Így mesél első személyben a matyó asszonysorsot megszemélyesítő Mari néni, s ahogy ő Borószile hangját szinte hallja, úgy halljuk szinte mi az övét. Akár arról mesél, hogyan dolgoztak a matyó assonyok a varróban, akár arról, milyen is a krumpliskalács avagy milyen volt a stafírungja egy matyó menyasszonynak, milyen hímzés dukált a lepedőszélre a gyerekágyat fekvő asszony ágyán, egy pillanatra sem tudjuk kivonni magunkat az elbeszélés varázsa alól. Pető Margit textilszakos iparművész, rajztanár. Édesanyja a régi matyó 'íróasszonyok" egyike, akinek a kezén százszámra születtek a hímzésminták, a százféle virág. Ezért a könyv valóban tőről fakadt alkotás.