Heltai János, Kovács Eszter, P. Vásárhelyi Judit, Perger Péter, Szvorényi Róbert, Tóth Anna Judit és V. Ecsedy Judit munkája.

Nemzeti múltunk és kultúránk emlékei közül a régi írások és könyvek mondanak számunkra a legtöbbet. Az építészeti, képzőművészeti emlékek, muzeális régiségek talán látványosabbak, de ugyanakkor némák. A régi írások és könyvek viszont a régi korok emberének érdeklődéséről, gondolatairól és problémáiról beszélnek. Ez a kötet – az 1473–1600, 1601–1635, 1636–1655 és 1656–1670 között megjelent művekről számot adó előző kötetek folytatásaként – arról vall, mit tartottak érdemesnek és hasznosnak Magyarországon kinyomtatni 1671-tőI 1685-ig egyrészt azok, akiknek módjukban volt egy-egy könyv kiadását anyagilag támogatni, másrészt azok, akik hazánkban ebben az időszakban a könyvnyomtatásból akartak megélni.

E másfél évtized hazai történelme igen mozgalmas:
I. Lipót császár abszolutista államrendszerének kiépülése, a Zrínyi–Frangepán–Nádasdy-összeesküvés elbukása és megtorlása, a végvári katonák elbocsátása és a bujdosók mozgalma a Felföldön, a Pozsonyban felállított vésztörvényszék ítélete több mint 300 protestáns lelkész és tanár felett, gáIyára vitelük és kiváltásuk, az 1681-es soproni országgyűlés és határozatai. Thököly Imre mozgalma és fejedelemsége azok a fő történelmi események, amelyeket a korabeli nyomtatványanyag jól reprezentál.

A kiadvány a formális könyvészeti adatok mellett az egyes nyomtatványok tartalmára és tudományos vonatkozásaira ugyancsak kitér. Határainkon túlról is feltárja a többnyire igen ritka példányok őrzési helyeit. Táblákon bemutatja az összes fennmaradt címlap kicsinyített mását, a gondosan elkészített tíz mutató pedig minden vonatkozásban lehetővé teszi a gyors tájékozódást.

további képek