Az 1900-as évek elején készült plakát 1980-as évekbeli reprintje.

60×80 cm. Tekercsben.

[Faragó Géza (Budapest, 1877. június 25. – Budapest, 1928. szeptember 23.) magyar festő, grafikus. A magyar szecessziós festőművészet, a plakátművészet, a karikatúrarajzok, s a színházi díszletek tervezésének jeles mestere. Két éven keresztül dolgozott Alfons Mucha műhelyében, a mester teljes megelégedésére, majd önálló műtermet nyitott Párizsban. Ekkoriban plakátok, reklámok tervezéséből élt, majd egy nap beteg lett, s rövidesen nem tudta fizetni a műterem bérét.

Visszatért Budapestre. Hazatérve a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett, majd 1910 körül a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Bélakörében alkotott. Szívesen örökített meg vidám, humoros jeleneteket, mestere volt a karikatúrának, sokat tett a plakátművészet alkalmazott grafikai szintű és európai színvonalon történő meghonosításáért. 1914-ben plakátkiállítása volt Berlinben.

Négyszer volt kiállítása a Nemzeti Szalonban: 1900-ban, 1910-ben,1923-ban és 1928-ban. Az 1910-es kiállításon plakátjait és saját festményeit (tájképeit, figurális kompozícióit) együtt állította ki, s a közönség körében nagy sikere volt, erről beszámolt a Nyugat művészetkritikusa, Lengyel Géza is. 1916-ban a müncheni Kunsthaus Brackl-ban volt nagyszabású önálló kiállítása, és ugyan ebben az évben bemutatták munkáit az Ernst Múzeumban is.

A legnagyobb sikert plakátjaival és színpadi díszleteivel aratta.]