Az ördög sarkantyúja Történt egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú londoni tőzsdeügynök, példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tűzhelyet és Párizsba költözik. S a felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy, hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égő művészi víziót, szabaduljon a kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtől. Nyomor és éhség, a világ közönye, társadalmi kivetettsége - mind nem gátolja a festőt, hogy a maga kiszabta úton haladjon tovább a művészi kiteljesedés felé - még ha ez a megsemmisüléssel egyenlő is. Színház "Színház az egész világ" - vallja Maugham is, és ezt az elméletét hatásosan bizonyítja a színészvilág, a színészéletforma érzékletes ábrázolásával. Kicsit cinikusan, kicsit fölényesen, kiábrándultan és rezignáltan játszatja el színészeivel a témát: "mi színészek, mi vagyunk a valóság - mindenki más csak a mi nyersanyagunk". De ez a fölény nem egészen valódi - Júlia, Michael, Tom és Roger szerepjátszása mögül valódi fények, árnyak, kis idillek és múló tragédiák bukkannak elő.