kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Gelenczei Emil : 200 megnyitási sakkcsapda
- leírás
- további adatok
Előszó
Ez a könyv nem akar a komoly tudományos kutatás mezébe öltözni, távolról sem. Fõ célja a szórakoztatás. Elsõsorban azokhoz szól, akik amellett, hogy szeretik a sakkozást, keresik és élvezik a 64 mezõn a meglepõt és szokatlant, magasan szárnyalót és a kacagást, a komoly fordulatot és irónikus tréfát. A csapdákban mindezt megtalálják.
Mindenekelõtt vizsgáljuk meg, mi is az a csada? Csapdát állítunk akkor, ha az ellenfelet látszólagos anyagi vagy helyzeti elõnnyel rávesszük arra, hogy hibás lépést tegyen. Ebbõl következik, hogy a csapda elõfeltétele egy vagy több hibás lépés és hiányzik a kényszerítõ erõ. Éppen ebben tér el a kombinációtól, amely „olyan értelmileg összefüggõ lépéssorozat, amely bizonyos cél elérését kényszerítõ módon teszi lehetõvé”.
A sakklapokban és versenybeszámolókban aránylag ritkán látunk csapdákat, ellentétben a kombinációkkal, amely H. Müller szerint a játszmák 82 százalékát dönti el. Ennek az az oka, hogy a mesterjászók ismerik a csapdákat és még ha nem is ismerik, ösztönszerûleg elkerülik. Így a játékig, de nem lévén kényszerítõ ereje, többnyire a háttérben marad. Hogy azonban ott van, azt bizonyítja az a sok mesterjátszma, amelyben – mikor figyelmük lankadt – nem kisebb személyek estek csapdába, mint Bernstein, Anderssen, Nimzovics, Spielmann, Grünfeld, Ed. Lasker, Tartakover, Najdorf és Fine, hogy csak pár nevet említsünk. Hát még a kisebb versenyeken, amatõrküzdelmekben, szimultánokon! Hûséges kíséretünk a csapda egészen a mattig. Abból viszont, hogy elõfeltétele a hibás lépés, következik, hogy ha ismerjük a csapdatípusokat, elkerülhetjük: megfordítva kihasználhatjuk ellenfelünk hibáját. Ebben volna ennek az összeállításnak a gyakorlati értéke.
Amint látjuk, a csapda középúton áll a kombináció és a hibás lépés egyszerû kihasználása közt. Elválasztása nem könnyû. A gyûjtemény, amely a csapdáknak csupán egy részével, a megnyitási csapdákkal foglalkozik, a szûkre szabott keretek közt nem teljes. Valószínûleg sok értékes csapda maradt ki. Viszont beismerem, becsúsztattam néhány érdekes miniatûrt, amely határozottan inkább a kombináció címszó alá kívánkoznék. De hangsúlyozom, szórakoztatni kívántam. Ha közben valaki hasznosat talál, annak igen örülök. Könyvem nem a mesterek számára készült, akik a csapdákat úgyis ismerik, hanem a sakk szerelmeseinek nagy táborához szól, akiket – bízom benne – ez a kísérlet bizonyára érdekel.
A szerző
Ez a könyv nem akar a komoly tudományos kutatás mezébe öltözni, távolról sem. Fõ célja a szórakoztatás. Elsõsorban azokhoz szól, akik amellett, hogy szeretik a sakkozást, keresik és élvezik a 64 mezõn a meglepõt és szokatlant, magasan szárnyalót és a kacagást, a komoly fordulatot és irónikus tréfát. A csapdákban mindezt megtalálják.
Mindenekelõtt vizsgáljuk meg, mi is az a csada? Csapdát állítunk akkor, ha az ellenfelet látszólagos anyagi vagy helyzeti elõnnyel rávesszük arra, hogy hibás lépést tegyen. Ebbõl következik, hogy a csapda elõfeltétele egy vagy több hibás lépés és hiányzik a kényszerítõ erõ. Éppen ebben tér el a kombinációtól, amely „olyan értelmileg összefüggõ lépéssorozat, amely bizonyos cél elérését kényszerítõ módon teszi lehetõvé”.
A sakklapokban és versenybeszámolókban aránylag ritkán látunk csapdákat, ellentétben a kombinációkkal, amely H. Müller szerint a játszmák 82 százalékát dönti el. Ennek az az oka, hogy a mesterjászók ismerik a csapdákat és még ha nem is ismerik, ösztönszerûleg elkerülik. Így a játékig, de nem lévén kényszerítõ ereje, többnyire a háttérben marad. Hogy azonban ott van, azt bizonyítja az a sok mesterjátszma, amelyben – mikor figyelmük lankadt – nem kisebb személyek estek csapdába, mint Bernstein, Anderssen, Nimzovics, Spielmann, Grünfeld, Ed. Lasker, Tartakover, Najdorf és Fine, hogy csak pár nevet említsünk. Hát még a kisebb versenyeken, amatõrküzdelmekben, szimultánokon! Hûséges kíséretünk a csapda egészen a mattig. Abból viszont, hogy elõfeltétele a hibás lépés, következik, hogy ha ismerjük a csapdatípusokat, elkerülhetjük: megfordítva kihasználhatjuk ellenfelünk hibáját. Ebben volna ennek az összeállításnak a gyakorlati értéke.
Amint látjuk, a csapda középúton áll a kombináció és a hibás lépés egyszerû kihasználása közt. Elválasztása nem könnyû. A gyûjtemény, amely a csapdáknak csupán egy részével, a megnyitási csapdákkal foglalkozik, a szûkre szabott keretek közt nem teljes. Valószínûleg sok értékes csapda maradt ki. Viszont beismerem, becsúsztattam néhány érdekes miniatûrt, amely határozottan inkább a kombináció címszó alá kívánkoznék. De hangsúlyozom, szórakoztatni kívántam. Ha közben valaki hasznosat talál, annak igen örülök. Könyvem nem a mesterek számára készült, akik a csapdákat úgyis ismerik, hanem a sakk szerelmeseinek nagy táborához szól, akiket – bízom benne – ez a kísérlet bizonyára érdekel.
A szerző