Az Erdélyből származó Edith Balas a pittsburgi egyetemen művészettörténész professzor. Angolul írt kötete, a Brancusi and Rumanian Folk Traditions önálló kiadványként jelent meg a Columbia University Press Eastern European Monographs sorozatában 1987-ben. Passuth Krisztina pedig, aki sokáig volt a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris munkatársa, és jelenleg a budapesti ELTE-n tölt be professzori tisztet, úgy tudom, először csak Pesten és csak az ezredforduló után kezdett azzal foglalkozni, hogy Edith Balas Brancusi romániai hátterét elemző tanulmányát egy annak sok szempontból ellentmondó, az École de Paris hegemóniáját helyreállító ésaz ott kialakult közös stílusjegyeket a vizsgálódás középpontjába helyező korrekcióval toldja meg. A két szerző tehát inkább olyan képet nyújt, mint egy táncospár, amely helycserés lépésekkel egy és ugyanazon téma körül kering. Kettőjüket együtt pedig egy gazdagon illusztrált s ritka szép kötetben jelentette meg most a noran kiadó.

Brancusi első, méreteiben is igazán jelentős tárlatának, a művész végleges áttörését is biztosító 1926-os New York-i kiállításának a katalógusírója, Paul Morand dobta be a köztudatba az azóta is állandóan ismételt és különböző előjellel interpretált tételt: Brancusi hamisítatlan román paraszt, és mint ilyen, született kézműves mesterember, és ezzel magyarázható szokatlanul puritán, csak a legszükségesebbekre szorítkozó szobrászi nyelve is. Ami – csak egy pillantást kell vetni szakállas-fapapucsos, patriarkális alakjára vagy fehér gyolcsból szabott falusi ruházatára, valamint szekercével faragott, rusztikus fogalmazású faszobraira – már első hallásra is meggyőző jellemzésként hathat. Másrészt viszont mégsem egészen kielégítő magyarázat ez. Már csak azért sem, mert nem nagyon illik össze azzal, ami életrajzával ismerkedve is feltűnhet, nevezetesen, hogy milyen jól, mennyire ügyesen helyezkedett bele Brancusi ezzel a „szerelésével” és az 1900 körüli évek olténiai szobabelsőit átmentő, nagyon ősi légkört árasztó és stilizált képet nyújtó műtermével a finnyásan finomkodó és avantgárd mozgalmaktól forrongó Párizs intellektuális életébe.

további képek