Vajon milyen eszközökkel lehet elfojtani egy nép szabadságvágyát? Hogy történhet meg az, hogy a politikai hatalmi gépezet szinte teljes sikerrel elfedi a valóságot, elhallgattat az igazsággal tökéletesen tisztában lévő embercsoportokat, és egy egész népet mély, bűntudattal terhelt hallgatásba taszít? Az erőszak mint politikai eszköz, rejtett vagy strukturális formában, végigvonul a huszadik századi magyar történelmen. Mégis alig történt meg sokféleségének és működési mechanizmusainak feltárása. Az 1956: erőszak és emlékezet című kötet több nézőpontból mutatja be, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc és az azt követő események milyen mértékben alakultak a különböző hatalmak erőszak-megoldásainak következményeként, s mennyire határozta meg hazánk történelmének ezen időszakát az erőszakra épülő politika. A 20. század történelmét gyökeresen befolyásoló erőszak megjelenési formái hangsúlyosan jelen vannak Magyarország 1945 utáni történelmében. Ennek a felismerése és kutatása olykor nehéz, de megéri a befektetett munkát: a történések mélyrétegeiben olyan összefüggésekre bukkanhatunk, melyek saját múltunkat, szüleink, nagyszüleink viselkedési stratégiáinak mozgatórugóit nemcsak megérteni, hanem elfogadni is segítik.