101 zen történet

A zen a jelenségek "tagadásával" a jelenségek meghaladására irányul.
"A zen erőfeszítés a megkülönböztetés nélküli gondolkodás birodalmának elérésére, a kategóriákon túli tudatosság megvalósítására." (Deshimaru, 1997. 23.)
Törekvése, hogy az egyén személyes, közvetlen tapasztalatai során ismerje fel az igazságot. Ezért a zen mesterek sokszor meglepetésekre, sokkhatásokra építettek, (váratlan gesztusokat tettek, rákiáltottak tanítványukra, bottal, kézzel megütötték, orrát-fülét megcsavarták stb.) hogy felrázzák a tudatot, és a tanítványt felülemeljék a hagyományos értelem határain, esetleg ezzel segítve a megértéshez.
A szóban megfogalmazott dolgokhoz gyakran különleges asszociációkat, jelentésen túli jelentéseket társítottak, így alkalmasint az asszociáció hiánya, azaz szükségtelensége is meglepetésként hathatott.
Lényeges csan-tétel, hogy a dharma, azaz a Tan, nem-verbális úton, tantételek és tanítás nélkül (azaz közvetlenül, "szívtől szívig", "lélektől lélekig") is átadható.
A közvetlen átadás egy sajátos "genealógia", pontosan számon tartott mester-tanítvány láncolat létrejöttét eredményezte. A mester személyének azért tulajdonítanak nagy fontosságot, mert a szavak csak elhomályosítják a valóságot. A valóság ugyanis a zen felfogásában a tudatos gondolatok tartományán kívül esik, így elsősorban intuitív módon ragadható meg. Az intuícióra sokszor szimbólumok, hasonlatok segítségével hat. Fontos szimbolikus fogalom a zenben a tükrözés és tükröződés (pl. a holdvilág a víz felületén), amelynek értelme, hogy minden dolog annyi és olyan, mint a hold tükörképe, és a világot úgy kell megismerni, szemlélni, hogy ne hagyjuk magunkra hatni.