Egy különös vonzerővel bíró sportág, a lovassport magyarországi történetének első kötetét tartja kezében az olvasó. Ez a száz év a lovak idomítását és a lovaglást támogató egyesület 1872-es pozsonyi megalakításától az 1972-es müncheni olimpiáig ível, ezen belül pedig három korszakra osztható, amelyek történelmileg - de a lovaglási stílus, valamint a versenyzési forma alakulásában - szintén élesen elhatárolódnak egymástól. Ebből adódott, hogy a magyar lovassport történetét három kötetben, az 1872-es kezdetektől a ló új feladatainak, korunkban betöltött új szerepének kiteljesedéséig tárgyalja a szerző. Az első kötet több témát is érint. Mindenekelőtt a lovassport alapjait képező, úgynevezett campagne-lovaglás kialakulását, vagyis a lovas katonák számára nélkülözhetetlen - kitartó, a terep akadályait biztosan leküzdő, egyensúlyban mozgó és engedelmes - lovak tömeges kiképzésének történeti körülményeit ismerteti Ernst, emellett pedig röviden foglalkozik a magyarországi lovaskiképzés és versenyzés néhány intézményével is.