Agárdi Péter (szerk.) : "Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra"

Ady magyarsága és modernsége
Cikkek, versek, esszék, tanulmányok
2013. november 21-én a Politikatörténeti Intézet konferenciát és költői estet rendezett "Ady magyarsága és modernsége" címmel, hogy elemezze, értelmezze a költő és publicista munkásságának újraéledő, egyre növekvő vonzerejét, időszerűségét, sőt meghökkentő frissességét. Szenvedélyes józansággal vallanak erről a konferencia nyomán szerkesztett kötet eredeti Ady-írásai, a mai esszéisták és tudósok előadásai, valamint négy kortárs költő Ady ihlette lírai reflexiói. A nemzeti emlékezet, a kulturális örökség állandó frissítése és önkorrekciója szerves és elengedhetetlen folyamat. Ám a múlt – napjainkban sűrűn tetten érhető – erőszakos és ideologikus „emlékezetpolitikai” átírása éppen hogy sérti a nemzeti kultúra gazdagságát, hitelét és jövőjét. A demokratikus humanista és européer patrióta Ady modern szellemét is. „Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.
Miért hazudták, hogy a komp – híd. […] Nagy vagy én népem, nagy vagy én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáján […] És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt. Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra […]” (1905) „Romantikára hajló nép vagyunk. Frázis-imádásunknak is ez az oka. S ez az oka annak is, hogy keleti módon szeretjük a tömjént. Faji büszkeségünk, patrióta képzelgéseink üstökénél lehet bennünket megfogni. Ez a bűnünk burjánoztatta föl a csaholó hazafiságot. Ezért utazik reánk minden csalás, ámítás, hazugság és cselvetés a hazafiság nevében. Ez a húr mindig meghat és mindig megfog bennünket. A lényeget és valóságot nem keressük, mihelyst hazafisággal csaholják hazug módon tele a fülünket.” (1902) „A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua nonja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes, munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.”
(1905)
Ajándékozási bejegyzéssel.