Szélesi Jenő : "Hitler döntött..." Történelmi tények Szálasi naplójában

Szélesi Jenő volt a magyar királyi rendőrség budapesti politikai osztályának detektív csoportvezetője.

Emigráns kiadás.

A címlapot rajzolta Vashi Viktor.

Kötés: Tűzve.

Az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel áttekintése több forrás összevetésével, amellyel a magyarság kollektív bűnösségének tétele ellen érvel.
Beszámol az 1920–1940 közötti detektívmunkájáról, majd 1944. márciusi letartóztatásáról. Szélesi a Gestapo bécsi börtönébe, majd egy ausztriai lágerbe került, onnan amerikai fogságba, majd Nyugatra távozott.
Oldalszámozáson belül Horthy Miklós a szerzőnek írt két levelének hasonmása.

Részlet az előszóból:
"Tudomásomra jutott, hogy a Londonban kiadott Vádló Bitófák" című könyvben Fiala Ferenc és Marschalkó Lajos valótlan rágalmakat terjesztenek rólam. E személyemet ért rágalom visszautasításának nem lenne e történelmi adatokat szolgáltató munkában helye, ha a rágalmak nem lennének összefüggésben az itt nyilvánosság elé bocsájtott "Napló" írójának, Szálasi Ferencnek és társainak, mint háborús bűnösöknek a kézrekerítésével és Magyarországra való kiadatásával. Minthogy azonban összefüggésben vannak, így ezt a helyet találtam a legmegfelelőbbnek azok megcáfolására. Azt írják rólam, hogy a II. világháború után Németország amerikai zónájában résztvettem az Office of Strategic Services munkájában, amely Himler Márton amerikai polgár vezetése alatt, a magyar háborús bűnösök - Szálasi és társai - kézrekerítését és Magyarországnak való kiadatását hajtotta végre. A szerzők szerint minden magyar fejért 400 dollárokat kaptam és abból feketéztem Traunsteinben a Jewish Committee tagjaival. Kijelentem azt, hogy amióta Szülőhazám határát kényszerből elhagytam, soha semmiféle rendőri munkát avagy tájékoztató szolgálatot sem külföldi, sem pedig magyar megbízásból nem végeztem. Himler Mártont nem ismerem, vele soha semmiféle kapcsolatban nem voltam. Az említett lágerekben - Augsburgot kivéve - sohasem jártam, Somborral közös jegyzőkönyvet, vagy jelentést soha alá nem Írtam, Fialát és Marschalkót nem ismerem, tudtommal őket sohasem láttam. Így egész természetes, hogy sem fejpénzeket, sem pedig egyéb díjazást nem is kaphattam. Szerzők felelőtlen rágalmai után joggal állítom, hogy a "fejpénzek" kizárólag egyes fanatikus, gyűlölködő, politikai elvbarátaik fantáziájában léteztek"