Feldmár András negyven év tapasztalatából merítve meséli el legkülönlegesebb eseteit, történeteit. Megismerhetjük az ő rendhagyó módszereit, elgondolásait, a benne zajló folyamatokat egy-egy esettel, pácienssel kapcsolatban, végigkövethetjük, mi történik hosszú évek alatt egy pszichoterápiában, megtudhatjuk, mit gondol közben a pszichológus, s végül azt is, milyen eredménnyel zárul egy-egy terápia. „Egy terapeutának – és szerintem mindenkinek – a legfontosabb dolog arra rájönni, hogy a másik végtelenül másik. Tehát nemcsak úgy, hogy nem olyan, mint én vagyok, hanem azt se lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz. Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak próbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni a tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni...“