Sorozat: Ikonológia és Műértelmezés 7.

Készült 1000 példányban.

"A reneszánsz mágia lebilincselő kérdéskörére immár több mint húsz évvel ezelőtt, még diákkoromban irányította figyelmemet Frances Yates monográfiája, Giordano Bruno and the Hermetic Tradition (1964). Ez a könyv, és Yates szellemi környezetének, a Warburg-iskolának más tanulmányai a reneszánsz kultúrtörténetének egy olyan aspektusával ismertettek meg, mely akkortájt a magyar szakirodalomban szinte teljes terra incognitának számított. Mestereim, Keserű Bálint és Klaniczav Tibor bíztatására az alapvető források és az elsősorban angolszász kutatások megismerése után egy kis könyvben foglaltam össze az európai reneszánszkutatás e téren elért eredményeit (Titkos tudományok és babonák: a 15-17. század művelődéstörténetének kérdéseihez, 1978)

Jelen könyv elsődleges témája, az angol matematikus és mágus John Dee, ugyancsak Frances Yates könyvein keresztül került érdeklődésem fókuszába. Dee alakja szerencsés központi motívumnak tűnt a reneszánsz mágia vizsgálatához, mert élete és munkássága jól mutatja e kultúrtörténeti jelenség különböző aspektusait, ideértve a mágia és a reneszánsz szimbolizmus kérdéseit is. Dee közép-európai kapcsolatai pedig azt magyarázzák, hogy miért választja egy magyar kutató éppen ezt a reneszánsz gondolkodót a kora újkori mágikus szimbolizáció elemző bemutatására. Munkámban különböző szempontokat igyekeztem egyesíteni, ezért a könyv egyes részei tárgyalási módszerükben meglehetősen különböznek. Összeköti azonban őket egy olyan motívum, melyet nemcsak a reneszánsz mágia igen fontos gondolati alapjának tartok, hanem éppen ez az, ami szerintem e mára látszólag elavult kérdéskört a mai kutató cs olvasó számára is élővé és fontossá teszi. Az exaltatióra, vagyis az ember megistenülésének ideológiájára gondolok, melyet az első részben definiálok. " - Szőnyi György Endre.