1831. december 27-én indult Föld körüli útjára a Beagle nevű brit vitorláshajó, fedélzetén egy 29 éves természetbúvárral: Charles Darwinnal. A jegyzetek és a gyűjtött anyag feldolgozása után, 1839-ben jelent meg a Napló..., mely a tudományok történetének egyik legnagyobb hatású útleírásává vált. A könyv lapjain geológiai, botanikai, zoológiai, néprajzi, meteorológiai, politikai megfigyelések sorakoznak - látszólag esetleges, ötletszerű sorrendben. E pompás útirajzok önmagukban is megragadó elevenségűek. Korántsem véletlen azonban, hogy azonos kötetbe kerültek. A fiatal Darwin pontosan tudta, hogy mire kíváncsi. A Föld egészének dinamikája érdekelte. Akár hegységeket, akár állatfajokat, akár népszokásokat vizsgált, az foglalkoztatta, hogy milyen erők alakíthatták ki ezeket a múltban, s mivé válhatnak a jövőben. Noha a Fajok eredete csak húsz évvel később jelent meg, a Napló lapjain - csírájában, utalások formájában - már benne van az evolúciós elmélet szinte minden fontos gondolata. Amilyen pontosak Darwin megfigyelései, olyan alapos volt szakirodalom-ismerete is. Kutatásaiban nemcsak olyan nagy mesterekre támaszkodhatott, mint Humboldt és Lyell, hanem természetbúvárok, kalózok, misszionáriusok leírásaira is. Munkáját mindvégig támogatta az a tudományos közösség, mely útjára indította. Ötven évvel korábban még emberevő bennszülöttekkel harcoltak az utazók - Darwin számára már hajópostán küldték el Montevideóba Lyell geológiai-könyvének friss kiadását.

A Napló jelen kiadása - néhány kényszerű rövidítés ellenére - hű képet ad Darwin gyakran kalandos útjáról, hatalmas tárgyi tudásáról és lenyűgöző intuícióiról is.