Bálint László : "Betyár" fedőnevű célszemély - Bálint Sándor születésének 100. évfordulójára.

A szerző kötetében a neves professzor, a néprajz tudományának egykori kiválósága, a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor életének azt a korszakát mutatja be, amikor szorgos mindennapjainak többnyire láthatatlan részévé vált a kommunista államvédelmi (majd állambiztonsági) szolgálat hol csak lazán vett felderítő-ellenőrző, hol szigorúbb mélységi operatív feldolgozó tevékenysége. A felkutatott források (utasítások, jelentések stb.) alapján ismerteti és kommentálja a tudós-tanár életét 1947-től végigkísérő megfigyelés és konspiráció minden egyes momentumát, bemutatva a megfigyelők céljait, módszereit, eredményeit. A csendes és mélyen vallásos Bálint Sándor ellenséges tevékenységére irányuló ellenőrzés operatív feldolgozását öt fejezetre tagolva ismerhetjük meg. Elsőként az 1945 és 1961 közötti időszak kerül terítékre a fennmaradt iratok (nagy részüket 1956-ban és 1989-ben megsemmisítették) alapján. Ezt követően az 1961-63. esztendőkről olvashatunk, amikor Bálint Sándort és néhány társát Utazók fedőnéven tartották operatív feldolgozás alatt, eredménytelenül. A következő fejezetekben az 1963-65-ig tartó, Fellazítók fedőnevű személyekkel kapcsolatos tevékenységről, és annak eredményéről, Bálint Sándor államellenes bűncselekményért történt jogerős elítéléséről szerezhetünk ismereteket. Az utolsó fejezetben a tudós úgynevezett utóellenőrzése kerül röviden bemutatásra. A szerző természetesen a fennmaradt anyagok mennyiségétől függően szót ejt a megfigyelések elrendelőiről, irányítóiról és végrehajtóiról is, bemutatja pályafutásukat és szakmailag is jellemzi őket. A kiadványt a források levéltári fellelhetőségi helyeinek jegyzéke, névmutató és Bálint Sándor rövid életrajza zárja.

-----------

Könyvünk a szegediek körében hallatlanul népszerű és országosan, illetve nemzetközileg is jól ismert és megbecsült Bálint Sándor professzorról, a néprajz tudományának egykori kiváló művelőjéről, a „legszögedibb szögediről” szól. Az ő neve és munkássága immár végérvényesen összeforrt a délalföldi nagyvárossal, Szegeddel és környékével. Az 1990 előtti kommunista diktatúrában Bálint Sándor ellenségnek tekintett, üldözött ember volt és legfeljebb megtűrt tudós. Életének volt ugyanis egy jelentős korszaka – úgy jó három, talán három és fél évtized –, amikor a szorgos mindennapjainak többnyire láthatatlan részévé vált a kommunista magyar államvédelmi, később állambiztonsági szolgálat hol csak lazán vett felderítő-ellenőrző, hol a szigorúbb mélységi operatív feldolgozó tevékenysége. Az említett idő alatt a konspiratív megfigyelők csak elvétve bújtak elő a titokzatosság leplének a takarásából. S ez a Bálint Sándor életét 1945-től jószerivel mindvégig elkísérő árnyoldal az, amelyről a szerző véleményt formál, az általa felkutatott, különböző forrásokból származó ismeretanyagot rendszerezett, elemzett, összefüggéseiben is vizsgált és szükség szerint kiegészített formában közkinccsé teszi, és ahol elengedhetetlenül szükséges, a megfelelő magyarázatokkal ellátja.