Szörényi Lászlót a XIX. századi magyar irodalom legnagyobb klasszikusai közül három költő, illetve író érdekelte a legjobban, akiknek életművéhez több összefüggésben, sokszor viszonylag hosszú, más irányú kutatások után is újra meg újra visszatért.
Ezek a tanulmányai a legkülönbözőbb folyóiratokban, tanulmánykötetekben, illetve konferenciaaktákban jelentek meg, ezért a szerző úgy gondolta, hogy összegyűjtésük hasznos lehet az olvasóknak, akik - legalábbis a hivatkozások szerint - néha több évtized után is találtak benne hasznosítható gondolatokat.

Mindenesetre az összegyűjtött szövegek olvasása önmagában is hasznos lehet, hiszen legalább három fontos kérdést élesen megfogalmaz: Vörösmarty történetfilozófiai és részben teológiai gondolkodásának eredetét; Arany két alaphangoltságának, az elégikusnak és az epikusnak az összefüggését; végül Jókai egyszerre ironikus és igenlő viszonyát az utópiához.