Ibn Dá'ud, Ábrahám : A magasztos hit

Sorozat: Historia - Diaspora VI.

A szerző egyike azon kiemelkedő (ám méltatlanul mellőzött) középkori zsidó polihisztor-filozófusoknak, akik egyaránt jártasak voltak Nyugat és Kelet szellemi kincseinek ismeretében és a kornak megfelelően aktívan művelték szinte valamennyi jelentős tudományágat, tudásukat egységesen, összefüggéseiben felhasználva. Ábrahám ibn Dá'ud azon zsidó gondolkodók közül az elsők egyike, akik felismerték annak szükségszerűségét, hogy a judaizmus filozófiájának interpretációjához az arisztotelészi filozófia tételeinek beható ismeretére van szükség - ő azonban mindezt, valamint a műveiben szereplő metafizikai, lélektani, kozmológiai gondolatokat is, a talmudistarabbanita irányvonal követőjeként szigorúan a zsidó világkép alátámasztására használta fel. Három részből álló művének első könyvében olvashatjuk a szerzőnek az anyag minőségéről, a mozgásról, a testről és lélekről, az értelemről szóló vallásos-természettudományos elmélkedéseit. A második könyvben hat tantétel keretein belül vall istenképéről, a szükségszerűen, egységként létező Teremtőről, valamint olvashatunk az angyalokról, a prófécia szerepéről, az isteni névről és annak szinonimáiról, metaforáiról, illetve a jó és rossz eredetéről. Az utolsó könyvben a morális jólétről alkotott gondolatait taglalja. A Függelék Kohn Zoltán Ibn Dá'ud platonizmusa című tanulmányát tartalmazza, amelyben kifejti a középkori szerző dialektikáját, összefoglalja a fizikai világról és az etikáról alkotott gondolatait, valamint összehasonlítja filozófiáját a platonizmussal. A kötet végén bibliográfiát, az ajánlott irodalmat, illetve név- és tárgymutatót találunk.