Első kötet:
Az arany trombita s egyéb hazafias költeményei
Második kötet:
Vegyes költeményei
Harmadik kötet:
Színművei és kisebb prózái
Életrajzi bevezetéssel ellátva kiadja Abafi Lajos.

Sorozat: Nemzeti könyvtár 17., 20., 35. kötet.

Kiadói, aranyozott, dombornyomott -kopott- egészvászon-kötésben; festett lapélekkel.

Sárosy Gyula (1816–1861) reformkori költő. Érzelgős lírikusból fejlődött Vörösmarty és Petőfi követőjévé és a forradalom népies krónikájának, az Arany Trombitának dalnokává, noha eleinte nem értette meg és féltékeny elfogultsággal ítélte meg Petőfi költészetét. Ő szervezte újjá a Magyar Társaságot, a kör Jácint (1836) című zsebkönyvébe ő írta a legtöbb verset. 1839-ben megnősült, három év múlva elhunyt felesége emlékét szép elégiákban örökítette meg. A forradalom alatt bírája, majd elnöke lett a pesti váltótörvényszéknek. Debrecenben egyike a verestollas radikálisoknak; itt adta ki 1849 májusában az Arany Trombitát, melyért később halálra keresték. Gyöngyösön bujdosott, 1852 végén feljelentés nyomán elfogták, s előbb az Újépületben, majd a königgrätzi várban raboskodott. Második felesége elhagyta, s amikor Sárosi 1855-ben kiszabadult, az alkoholban keresett felejtést. Krinolin-vers című gúnydaláért, melyet a solferinói osztrák vereségre írt, Budweisba internálták. Szabadlábra helyezése után az idegbaj teljesen elhatalmasodott rajta, s 1861-ben testi-lelki roncsként halt meg.

további képek