Wigner Jenő (Budapest, 1902. nov. 17. – Princeton, N. J. 1995. jan. 4.) születésének századik évfordulóján a Nobel-díjas magyar atomfizikus önéletrajzának megjelentetésével kívánunk méltó módon hozzájárulni a centenárium megünnepléséhez, a tudós minél szélesebb körben való megismertetéséhez.

"1963 decemberében az Oak Ridge National Laboratory folyosóján egy kolléga megállított, megtagadta a kezemet és megszorította: -Wigner úr! Hadd gratuláljak! Csodálkozva néztem rá. Végül is mindig jól esik, ha gratulálnak az embernek.. .Ahogy azonban felocsúdtam, gyanakodni kezdtem: -Nagyon köszönöm… De miért gratulál? a Nobel-díjához! Egy pillanatra gondolkodóba estem. -Ugyan-válaszoltam,-Ez valami tévedés. Soha fel sem merült bennem, hogy esetleg megkaphatom a Nobel-díjat. Gyermekkorom óta valahogy az a rossz beidegződés élt bennem, hogy az ember neve csak valamilyen gonosztett kapcsán kerülhet be az újságba, ezért nem is vágytam rá, hogy a címoldalakon szerepeljek. Természetes, hogy azt hittem, valami tévedés történt. Amikor azonban a következő félórában öten vagy hatan is lelkesen megszorították a kezemet, és melegeit gratuláltak a Nobel-díjamhoz, feltételeztem, hogy tudnak valamit. Egy ember ugyanis tévedhet, nagyon kevéssé valószínű azonban, hogy ilyen rövid idő leforgása alatt öt vagy hat ember pontosan egyformán tévedjen. Otthon pedig már várt a hivatalos értesítés: elnyertem a fizikusoknak járó legnagyobb elismerést, a fizikai Nobel-díjat. "