Sorozat: Virág Benedek válogatott művei

Virág ​Benedek korának, a Berzsenyi fellépése előtti magyar klasszicizmusnak kiemelkedő költője volt. 1754-ben született Dióskálon, jobbágycsaládból. Gyermekkorát a Somogy megyei Nagybajomban töltötte, Nagykanizsán és Pécsett tanult. Pálos rendi szerzetes lett, teológiai tanulmányainak elvégzése után tanári állást vállalt Székesfehérvárott, a rend gimnáziumában. 1794-ben Budára költözött, itt élt 1830-ban bekövetkezett haláláig. A század első évtizedeinek fiatal írói benne látták a magyar irodalom atyját, szívesen meghallgatták tanácsait. A magányosan, legendás szegénységben élő költő a Tabánban lakott, itt írta ódáit, episztoláit, esztétikai dolgozatait, itt fordította Horatiust és más klasszikusokat, s itt, a tabáni magányban született nagy történelmi munkája, a Magyar Századok is. Kosztolányi Dezső, aki versben is megörökítette, halála után száz évvel fiúi szeretettel idézi fel Virágot, „az ezüst üstökű költőt, a poézis aranymisés papjat, zsinóros atillájában, a 'magyar Horác'-ot, a deákos oskola oszlopos tagját, a múzsák anadalító lelkes barátját, lassan fölcseperedő, szegény-szegény irodalmunk apostolát, koplalóját, mártírját, a 'szent öreg'-et, aki alázatos, budai lakában vendégül látá Vörösmarty Mihályt, Berzsenyi Dánielt, Kazinczyt, Kölcseyt, Kisfaludy Károlyt, Bajzát, Toldyt, a kedves Vitkovicsot s a többi 'istenfi'-t mind-mind, akiknek ma már nevüket se tudjuk, mert elhullottak az ínség országútján.”
Műveit ma már kevesen ismerik: az iskolai magyarórákról rég kiszorult, nemzedékek tanultak irodalomtörténetet, anélkül hogy akár csak a nevét is hallották volna. Könyvei az antikváriumokból is eltűntek, verseit legutóbb 1863-ban adták ki. Ez a válogatás igyekszik a költő életművének keresztmetszetét adni, megismertetni munkásságával az érdeklődő olvasókat. A líráját bemutató gazdag versválogatás mellett a klasszikus szerzők iránt oly fogékony költő műfordítói munkásságából adnak ízelítőt a Horatius-ódák, Martialis epigrammái, s a római meseíró, Phaedrus valamennyi meséje, melyeket így ajánlott a korabeli olvasónak Virág Benedek: „Kétféle jóval e kis könyv diszeskedik, nevettet ártatlan beszéddel és tanít.” A régi magyar költészet népszerűsítőjeként költőnk átdolgozta, s Magyar Lant címmel megjelentette Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait. A kötet e zsoltárokból is tartalmaz néhányat. Nem hiányozhatnak a gyűjteményből Virág Benedek prózai munkái, tanulmányai és értekezései sem. Prozódiai és nyelvészeti vizsgálódásainak dokumentuma a Magyar prosodia és a Magyar írás, amelyekben verstani nézeteinek összefoglalása mellett gazdag szemelvényanyagot közöl régi irodalmi és nyelvi emlékeinkből. Végül olvasható a kötetben a magyarság históriáját a IX. századtól a XVI. századig bemutató Magyar Századok néhány részlete is. A válogatás, a szöveggondozás és a költő munkásságát méltató előszó Lőkös István munkája.