Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Erődi Béla
A XVII. század utolsó s a XVIII. század első éveiben a nemzet jogaiért vívott nagy és fárasztó küzdelmek teljesen kimerítették a nemzet anyagi és szellemi erejét. Az 1711-ben létrejött szatmári béke után zsibbadtság és közöny vett erőt a nemzeten, mely a pihenés utáni vágyban elernyedt és tétlenségbe sülyedt. Sok időre volt szüksége, míg erejének tudatára ébredt s a megújhodás utáni vágy első életjelét adta abban a felbuzdulásban, mely Mária Terézia uralkodásában találta meg a kedvező alkalmat és feltételeket. A politikai közállapotokkal összefüggésben az irodalom terén is pangás áll be a szatmári békét követő időszakban. A XVII. század íróinak és szónokainak erőteljes, színgazdag és világos írásmódjával szemben hanyatlást mutat a próza, mely terjengőssé, színtelenné és erőtlenné válik. De találunk ebben a vigasztalan időben két irót, Faludit és Mikest, kik mindketten hazánkon kívül, idegen földön állanak irodalmunk szolgálatába s maradandó becsű műveikkel megvetik a széppróza alapját, miben igazi úttörőknek tekinthetjük őket. Zágoni Mikes Kelemen, a Törökországi Levelek és más művek írója, Mikes Pálnak és Torma Évának fia, született Zágonban, Háromszék vármegyében, 1690. augusztusban. Atyját, ki Thököly Imre pártján volt, az erdélyi német generális, a havas-alföldi vajda által kézre kerítvén, iszonyú kínok között Fogarasban kivégeztette.
2 levél kissé sérült, cellux-szal megragasztva.