Bárki másnál inkább korának művésze volt Andy Warhol; szenvedélyektől mentes megfigyelő, ambivalens véleményalkotó; nem forradalmár, mégis nagy hatású változások elindítója. A pop art egyetlen igazi művészeként, elismertetéséért vívott hosszú küzdelme után végignézhette, mint lép új korszakba a kortárs művészet és az egész művészvilág. Warhol nem volt látnok, sem szenvedő zseni. Hivatásos művészmenedzser volt, aki szóra bírt minden közeget, és a trivialitás felhasználásától sem őrizkedett. Lényegében megalkotta a társadalmi szisztémával egybecsengő művészeti irány szoftverjét, vagyis koncepciókat hozott létre, miközben egyidejűleg saját művészi rangját előmozdító hardvereket is előállított. Warhol azonnal reagált korának kihívásaira, és anélkül adott hozzá egy új dimenziót a művészet világához, hogy öntudatában megcsorbította volna.